Idézetek a vallomásról
Mindig légy velem, akkor is, ha fáj, hogyha távol vagyok, mindig visszavárj!
Mikor kezünk összeér szemed szememhez ér hangtalan szavakkal végtelen vágyakkal szerelemről mesél.
Nincs már hely a földön, Ami nem lenne börtön, Ha nem vagy ott, vagy nem jössz velem.
Ha szeretsz, én szeretem magamat. Csillagként hadd forogjak előtted, a csillagot ne szakítsd le, elvérzik iszonyú sebétől az ég.
Látlak szelidnek, látlak szépnek, Csunyaságnak, gyönyörüségnek, Látlak mindenkinek. Látlak keserűnek, gonosznak, Tisztának és vériszaposnak, Látlak mindenkinek.
Nem érzem, hogy tőlem veszed el azt, amit másnak adsz magadból. Ha így éreznék, sürgősen túltenném magam rajta. Számomra nem evidens, hogy az összegabalyodott felek befejeztetik egymással korábbi baráti kapcsolataikat. A szeretésnek nem lehetnek feltételei. Ha valakit annyira befogad az ember az életébe, mint téged én, eljut oda, hogy mindenestől fogadja be. Ez nem ugyanaz, mint amikor valaki egy rosszfajta önbizalomhiányban lealacsonyítja magát a másikhoz. A szerelem egyben tévedésmisztérium is: egyetlen emberben akarjuk meglelni és szeretni az egész világot. Ez nem sikerülhet. Minden férfit nem szerethetsz bennem.
Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni, magányodat szeretem és lelked kételyeit.
Veled együtt, ketten élünk meg meleget, fagyot, kellünk egymásnak, a Hold is a Nap nélkül némán ragyog.
Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat! A féltés udvarán ölelj magaddá, Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság! Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.
Mindig ünnepnek érzem, ha együtt lehetünk, egyidejűleg azt is félem, hogy ez mennyire elveszíthető.
Noha nem vagyok futurológus, magabiztosan állítom: mindhalálomig ellenállhatatlan leszel számomra.
Ölelj meg, csókolj meg, S élek beléd halva - Örökké ölelve, Örökké csókolva!
Szeress engem, ha tudsz szeretni, Szeress engem, mert, jaj, utálnak S olyan jó szeretettnek lenni.
A teremtésnek szertelen örömét, ringó réteket, feslő, bimbózó életet, viharzó kürtű gyárakat, felettük égő álmatag foltjaival a felleget, a fecskéket, embereket, arcod tavaszát, nevedet, szeretlek, s mindent szeretek...
Szeretlek én téged nézni. Oly szép lánggal ég szemed; Eloszlatja búmat, mint a Nap a sötét felleget...
Facebook
Pinterest