Idézetek a vallomásról
Én nem hívlak, Te akarsz jönni, Ma még könnyű, szokott a bánat, Tán nem ölne meg a búcsúzás, Ma még irgalommal kívánlak.
Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át, Fáradt, gyenge napjaimon vezess át. Csak fogd a kezem, s maradj Mellettem, amíg érzed, Hogy zajos a világ.
Tudom, többször kéne átölelni téged, és jobban kéne vigyáznom rád. S neked többször kéne átölelni engem, mert az mindig, mindig visszavisz hozzád.
Egyetlen veled töltött nap, egyetlen nap, amikor egyfolytában nézhetlek, fölérne az életemmel.
Szeretlek! Észre sem veszem, hogy hetek óta nem alszom miattad, hogy ápollak, gondozlak, odaadom a legjobb falatokat, mert nekem csak akkor jó, ha neked jó. Mert szeretlek.
Mert velem vagy jól és csak velem, - mert küzd bennem gőg és félelem: mert aki jön, el is tud menni, mert nem lehet mindig csak nyerni, mert a vesztesnek nincs kegyelem, - alig merem megismételni, hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.
Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.
Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak. (...) Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek.
Te az enyém, én a tiéd: ebben biztos lehetsz. Szívembe zártalak, a kulcs elveszett; ott kell maradnod örökké.
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el, Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el! Nincs múlt, nincs esély nélküled, Nincs társ, nincs tét nélkülem.
Új dallam zúg bennem, lázban égek, tenni szeretnék valami szépet. Várlak, gonosz az idő, nem halad, ha nem vagy itt, üres a pillanat! Mi ez? Tagadom! Futok előle, mégis akarom! Hagyom, hogy teljék benne kedve a sorsnak s neked. Te akartad, hogy megszeresselek!
Velem maradtál, - történjék akármi, gazdag vagyok, s immár kifoszthatatlan.
Ki is sejthetné azt, amit eddig magunk se tudtunk, vágyunk új vallomásait, sok gyönyörűszép titkunk? Újjászületünk, éjre nap: te általam, én általad.
És hallgatok mert jól esik hallgatom szívveréseid mint csitul némul el a harc amíg hajaddal betakarsz. S már nem is kéne mondani csak hallani és hallani Dobol az eső Hogy dobog Benned zuhog Bennem zuhog.
Ha nem lennél, rájönnék, s kitalálnám egymás után az arcod, a szemed. Ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván megmintáználak, mint az ember az isteneket, s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek: megszülnélek magamnak, mint a föld az embereket.
Facebook
Pinterest