Katarina Mazetti

Miért kellene mindenre emlékeznünk? Én kiválasztom a legszebb emlékeimet, egy kicsit kifényesítem őket, ezt-azt hozzájuk teszek vagy elveszek belőlük. És így mindennap tudok örülni, ha másnak nem, hát annak, hogy ezekre még emlékszem!

Néha éles fényben meglátom magam a tükörben, és arra gondolok, hogy a bőröm alatt a csontjaim biztosan zokon vették, hogy milyen buzgón igyekszem elrejteni őket. Csak arra várnak, hogy végre ők is napvilágra kerüljenek.

- Mivel töltöttem az életemet? (...) Csak most, nyugdíj előtt teszem fel magamnak ezt a kérdést. Elégedjek meg azzal, hogy mind a négy unokám többé-kevésbé jól funkcionál? (...) Mintha az egész életemben homokvárat építettem volna, amelyek most egymás után dőlnek össze. - De hát homokvárakat azért épít az ember, hogy lerombolhassa őket, és aztán újakat építsen! (...) Az építés a legjobb az egészben!

Sose utasíts vissza semmit, ami jót ígér... persze ameddig másoknak nem ártasz vele.

A szerelemnek végtelen sok arca van. Képtelenség holmi röntgenfelvételen kimutatni. Tökéletes párok is elválnak, sokszor alig néhány év múltán.

Minden ember jéghegy. Ne feledjük, hogy a személyiségünk kilenctizede a felszín alatt található. Ez teszi érdekessé az életet.