Katarina Mazetti
Az embernek minden tőle telhetőt meg kell tennie válaszolni a levelekre megírni a dalokat lemosni az ablakot megtörölni a szemüveget befizetni a számlákat megbocsátani a bűnöket ágyneműt cserélni meg nézeteket elfogadni a tényeket és kivinni a szemetet.
A gyűlölet igen erős fájdalomcsillapító. És nyugtató is egyben.
Bejáratos hozzám az álom ingujját felgyűrve nagytakarításba kezd a tudat kábán beereszti.
Akik már hosszú ideje házasok, idővel egyetlen négykarú, négylábú és négyszemű formátlan alakká válnak. (...) Mindent tudnak egymásról. Kitöltik egymás gondolatait, és halálra untatnak mindenki mást.
Van. Aztán egyszer csak nincs. Például van, aki állandóan az előszoba szőnyegén felejti a latyakos cipőjét. Te egyfolytában kárálsz miatta, aztán egy szép napon ott állsz az előszobában, és a csupasz szőnyeget bámulod. Van, aki állandóan hamisan fütyül, még az újságot se tudod átfutni tőle. De egy szép napon túl nagy lesz a csönd. Van, aztán egyszer csak nincs.
A legsötétebb az az ablak, amelyik egykor világított.
Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.
Akkor tátong űr az oldaladon, amikor mégy az utcán vagy a bevásárlóközpontban, és csak a te kezed nyugszik a bevásárlókocsi fogantyúján.
Csak úgy tudtad volna megóvni magad az elvesztésétől, ha soha nem is lett volna a tiéd. A kérdés csupán az: jó lett volna-e nélküle?
A házasság minden kultúrában és minden időben a tulajdonról szól. Arról, hogy a tulajdont családokhoz és törvényes leszármazottakhoz kössék.
Csak az utóbbi néhány száz évben találtuk ki itt Nyugaton, hogy a házasságnak egy olyan bizonytalan és illékony jelenségen kell nyugodnia, mint a szerelem.
A mohóság és az az elképzelés, hogy joggal birtoklunk valamit vagy valakit, maga az ördög... Ez a főbűn, ami minden háború és bűnözés mögött rejtőzik, Auschwitztól kezdve a tőzsdecsődökön át a környezeti katasztrófákig.
Kevés dolog van, ami úgy megviseli a pszichét és a testet, mint a haláleset és a válás. De sajnos nem lehet betiltani egyiket sem.
Imádom az esküvőket! Az a hangulat! Mindenki boldog, várakozás- és reményteljes. És gyanútlan. De ez előfeltétel, másképpen nem megy.
Ha sajnálnak bennünket, előbb-utóbb mi is sajnálni fogjuk magunkat.
Facebook
Pinterest