Finy Petra

A napi verkliben az ember hajlamos egyfajta vakságot kialakítani. Pedig vannak előjelei, ha rogyadozik egy házasság, és engednek az eresztékek.

Szeretek uszodába járni Az emberek itt mintha cseppfolyósabbak lennének Meg talán a gondok is hígabbá válnak nem tudom Csak az öltözőben dermed minden keménnyé.

Egy asszony nem mondhat le a saját gyermekéről Vagy ha mégis Akkor már nem lesz többé asszony Hanem ócska bútorrá válik a szoba sarkában Amire a macska sem ül Mert a rugók túl fájdalmasan nyikorognak.

Halott vagy rég mondom neked Csak lusta és ügyetlen Egy kicsit nehezen megy a meghalás És gyengéden megsimogatom Higanyszürke hajadat Majd határozottan kitessékellek az ajtón És jó erősen becsapom mögötted
Pont úgy ahogy az élőkbe Csimpaszkodó halottakra szokás.

Megöregedtél anyám minek szépítsem a dolgot Öreg bőröd úgy tapad a csontjaidra Mint a tökéletesen záró vákuumcsomagolás A császárszalonna kitüremkedéseire.

Közelebb hajolok a tükörhöz Hogy jobban lássam a bennem élő anyát Egész jól tartja magát A mosolya sem halvány és bárgyú Csak ne lenne ez a rémes rendmániája Le-föl mászkál bennem Egy percre sem nyugszik Minden emléket élére vasal És az összes gondolatomat Praktikus kis tárolórekeszekbe suvasztja.

A nők átváltoznak és felfeszülnek a szerelemre Akár a nyers vászon a festőrámára.

Ezért alszom én mindig párnán Hogy a gondolataimmal Ne történhessen ilyen csúnya baleset És igazi eszemet akárcsak az ünneplő ruhát Gondosan megőrzöm Hogy ép legyen majd az ünnepekre.

Annyira törékeny ami az emberről szól És olyan könnyen leszakad a szövegről a lényeg
Mint vonat alá került vasúti kutya a lábát Úgy veszíteném el az értelmét.

Jó író vagyok Mondatokba műtött képeim Úgy terjednek szét Az olvasók lelkében Mint sugárkezelt nő Agyában a daganatvirágok.

Én is így szeretnék Erdőt köpködni meg madarakat Meg persze sok-sok embert És mindegyik életre kelne Csak leporolná magát És már menne is élni Sietni és lökdösődni Meg kiabálni a boltban hogy már megint Drágább lett a tej És savanyú is Mint a fröccsbe csöppent izzadság.

Mint a kanyar sarkába döfött Sírkereszthez a fakókék művirág Úgy vagyok én is rögzítve hozzád Bonyolult drótozással Melyet a vihar és a rozsda gyakran megtép.