Idézetek a szomorúságról
- Minél tovább élsz, annál több hibát követsz el. - És annál több szomorúságot kell hordoznod.
Ha énekelni tudnék, bús, mély tónusú, fájdalmas, búgva síró dalokat énekelnék, hogy beleremegne a szíve mindenkinek, aki valaha is érzett hozzám hasonlót. A szavak nem eresztenek, körbehurcolnak birodalmuk határán, és én hű rabszolgaként pörgök velük az őrületig. Mint szőlőt taposó nők, úgy dagonyáznak sebző lelkemben a szavak. Hajcsárom a bánat, béklyóm a reménytelenség és őrzőm a múló idő. Nincs megkönnyebbülés, csak örök körforgás van, időm legvégéig. Egyformán nehéz szembenézni a véggel, és elgondolni, mi vár rám addig.
A depresszió nem vezet sehova, csak kiszorítja a szuszt az emberből.
Talán ezért nem tud sírni, döbbent rá hirtelen, ahogy száraz szemmel a mennyezetet bámulta. Mert mi értelme lett volna sírni, ha úgysincs, aki megvigasztalja? És ami még rosszabb: ha úgysem tudja megvigasztalni magát?
Egyenként ölted meg bennem az Atyát a Fiút a Lelket.
A gondolat ösvényein haladva egy idő után eljutsz egy olyan pontra, ahol minden szó elhagy, és magányosan, egyedül kell továbbmenned. Én pedig találtam ebben a rengetegben egy kincset, mely körülírhatatlan, és attól félek, soha nem is fogom tudni átadni.
A bánat időpocsékolás. Ha üresség vagy bánat, akkor az ürességet választom.
Ghost in the Shell: Stand Alone Complex c. film
Az emberek mindig a szemükben a legszomorúbbak.
Öreg és magányos, ez önmagában is elég rossz. De öregnek és magányosnak lenni úgy, hogy közben az önbecsülését is elveszíti, az már elviselhetetlen.
A boldogság gyakran talál okot a sietségre, a vigasztalanság azonban ritkán érzi szükségét a tülekedésnek vagy az erőlködésnek.
A Pokol az éhező gyermekek sírása. A Pokol, amikor kegyelemért könyörögsz, és visszautasítanak. A Pokol, amikor a férfi megcsalja az asszonyt. (...) A Pokol ott van, ahol a szív.
Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.
Házat épített, melynek ez lett a neve: Könnyek Vendégfogadója. Esőből voltak a falai, örökké cseperésző, zuhogó, szélfútta esőből.
És nem tudom: holnap milyen leszek... De útja bármilyen messze vigye, az az uj lény, akivé holnap válok, A régi szomorút felejtheti-e, Felejtheti-e...
- Hiányzol - mondom. - Hiányzom? De hát itt vagyok melletted. - Ez a legrosszabb. Amikor úgy hiányzik valaki, hogy közben ott van melletted.
Facebook
Pinterest