Idézetek a szomorúságról
Nem néztem utána addig, amíg el nem tűnt, részben azért, mert túlságosan sírtam, és összefolyt szemem előtt a világ, de azért sem, mert Eva mindig azt mondogatta, hogy balszerencsét jelent addig figyelni másokat, míg el nem tűnnek.
Én nem születtem szentnek, aki önmaga tehetetlen romjává silányulva is derűt képes sugározni maga köré.
Mély bánat volt az, mely emberivé lágyította szívemet.
Minden tudás forrása a szenvedés.
A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.
Ha Isten könnyet helyez a szemedbe, az csak azért van, mert a szívedben szivárványt akar kifeszíteni.
Mit akar most a Nap? Azt akarja, hogy emlékezzek S legyek boldog, Most már, mikor szabad S mikor már úgyse lehetek.
Feketék e nyárvégi éjszakák, mikor a szomorúság kiömlik az égre, s a csillagok lehunyják szemüket, nehogy belefolyjon a kín feketesége.
Reszket a föld, ha hozzám ér Egy-egy békés gondolat, Amit nekem küldesz el, Amiben magad is benne vagy.
A vénkor udvara felett a gyermekkor holdja mind fényesebb, nincs is jelen, csak múlt álöltözetben: soha nem gyógyul be a régi seb. Azt szeretem, akit mindig szerettem.
Könnycsepp -, egy hangya ivott belőle, eltűnődve nézi benne arcát és mostan nem tud dolgozni tőle.
Egy királynak Kell látni minden könnyeket: magának Könnyezni nem szabad.
Semmi a világon nem olyan jó a melankólia ellen, mint a sétálás és az, hogy az ember megpróbáljon részletesen elképzelni valamit, amit el kell végezni.
Mindig a legrosszabb történet íródik jelenné, és ezt mindig csak utólag lehet látni.
Csak azért sírok, mert a világból kimúlt, de a szívemben még mindig él.
Facebook
Pinterest