Idézetek a szomorúságról
A legvidámabb bohócban is a szomorúság a legmegkapóbb számomra.
Most, hogy a nyári szünet elkezdődik, lehet, hogy soha többé nem találkozom vele. Nem köszön nekem "Jó reggelt"-et és nem hallom nevetni többé. Biztos, hogy elkerül majd engem. Már hozzászokhattam volna, de én olyan boldog voltam, hogy teljesen megfeledkeztem róla, hogy milyen voltam, mielőtt találkoztam Kazehaya-kunnal.
A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltűnik a fény.
Csorogtak könnyeim, mintha sírnék, vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá.
Mindenféle lelki levertség végső oka a hitetlenség.
Aki néhány percet úgy élt át, hogy magát nem becsülhette, s gyémántként, mely törést kap, sohasem fogja úgy összegyűjteni és visszaragyogtatni a sugarakat; sohasem képes úgy örvendeni, mint addig tevé.
Én olyan jelentéktelen vagyok! És jelentéktelen az egész életem. Azért is szeretek olvasni, mert akkor bárminek elképzelhetem magam. Persze nem királykisasszony vagy ilyesmi szeretnék lenni, habár gyermekkoromban biztos az is akartam. Inkább arra vágyom, hogy valahol máshol legyek, valaki más legyek.
Legszívesebben világgá mennék. Mintha lakna valaki a testemben, egy másik ember, egy szellem vagy valami ilyesmi, aki egyre csak ki akar törni. Teljesen más arcot szeretnék, és más testet. Más nevet. Szeretném, ha nem ebbe a családba születtem volna. Még jobban szeretném, ha meg sem születettem volna.
Megmaradt a hó, majdnem térdig ér. Figyelem magam mögött a nyomaimat, majd próbálok hátrafelé járni és ugyanoda lépni. Mintha csak elmentem volna, de visszafelé sose jönnék. Elkedvetlenít, hogy milyen soká lesz ez még.
Vita, gáncs, apró szeretetlenség, a hiúság sebei - nyom nélkül elenyésznek. Ami igazán érintette a személyiségünket, húsz év alatt sem évül el, sajnos; csak a rálátás lesz szélesebb, s a megítélés szigora vagy a kétségbeesés lesz enyhébb.
Ha egy barát megbánt, az olyan, mintha az egész világ bántana.
CSI: Miami helyszínelők c. film
Egyikük bambuszkerítéses magános otthonában kuksolt, s keserűségét a szélbe zokogta. A másik begóniás udvarán üldögélt, s fájdalmát a holdra sóhajtotta fel. S noha testileg távol, szívükben egymással voltak.
A tanulás segít. (...) Amikor tanulok, kis ideig valami olyasmire tudok figyelni, ami nem a fejemben zajlik.
- Már rég össze kellett volna szedni magam. (...) Hát nem mondhatom, hogy kapkodok. Mást se csinálok, mint sajnálom magam. - Na és? Sajnáld csak, ha ez segít, és ne törődj senkivel. De aztán ne legyen bűntudatod amiatt se, hogy jól érzed magad. Vannak súlyosabb bűnök is a világban, mint hogy valaki boldog.
A lelkem haldoklik valami miatt, amit nagyon nehéz diagnosztizálni, és még nehezebb gyógyítani.
Facebook
Pinterest