Reichard Piroska
1884. szeptember 26. — 1943. január 1. magyar költő és műfordító
Aki legszomorubb: mindég nevet, mert a nevetés mindent eltakar.
És nem tudom: holnap milyen leszek... De útja bármilyen messze vigye, az az uj lény, akivé holnap válok, A régi szomorút felejtheti-e, Felejtheti-e...
S ez időtlen tértelen űrben megállt az életem is, csak mint kikapcsolt gépezet kis bolond kereke, szivemben zakatol egyre a csendben: hol vagy most? hol vagy most? szivemben zakatol s vár szikra-jeledre, melytől húnyt szemem újra kigyúl, újra kigyúl egész életem megindul feléd.
Lelkemből nem hajolt ki mozdulat, amellyel átöleljem kedvesem...
Szédit a hallgatásod, mintha sziklafalról néznék szakadékba. (...) A pillanat peremén állok s élet-halál döbbenetével a szivemben belekapaszkodom a mosolyodba, ha most szemed el nem ereszt e feszült csendben: talán zokogva, talán mosolyogva letalálok... végre letalálok...
Facebook
Pinterest