Idézetek a felejtésről
A világnak rengeteg fontos és sürgős elfelejteni valója van, ha azt akarja, hogy élete vidámabb legyen. A jókedvünket, a könnyed közérzetünket alapozhatjuk meg minden igazi, kiadós felejtéssel. Meglehet, ez is egy olyan fölfedezés, amit már rég elfelejtettünk.
Rohan velem vigan Füstölgő gyorsvonat, Gond, bú, amennyi van, Mögöttem elmarad.
Gyengül az emlékezőtehetségem. Kár. Néha olyan a fejem, mint egy játékpolc, amelyen senki se csinál rendet.
Három dolog van, és csakis három, ami feledtetheti a halandóság fájdalmát és könnyítheti az élet rombolását. Ezek pedig a bor, a nők és a dal.
Hiába nézel a szemembe, Esténként ugyanúgy veszem be A gyógyírt, Ami az emlékedtől végleg elszakít. Hiába nézel a szemembe, Többé már nem veszem kezembe A képed, Ami az emlékeddel együtt elégett.
Bárcsak amnéziásan ébrednék fel, És elfelejteném azokat a buta, apró dolgokat, Mint például milyen érzés volt elaludni melletted, Az emlékeket, melyektől nem menekülhetek.
Előbb lehet elfelejteni, mint megbocsátani valamit.
Az emlék olyan, mint a halott fa: ki kell vágni, ha tovább akarunk lépni.
A bús felejtés diadalt arat az ember legszebb álmain s szerelmén s mit emlékünkbe könny és vér marat, fakul a Szín az évek sárga selymén.
A képeidet már széjjeltéptem régen, De ha lehunyom a szemem, én látom magam előtt, Minden mozdulatod minden emlékem, Én felejtenék, hát adj hozzá erőt!
Ami a legjobban fáj, nem az, hogy nincs többé. (...) Ami igazán fáj, hogy emlékszel, hogy ott volt... de aztán idővel már az emlékek sem fájnak.
Egy idő után megfelejtkezel az életedről. A korábbi életedről... a becsben és kedvesnek tartott dolgok olyanok, mint gyöngyök egy fonalon. Vágd el ezt a csomót és szétszóródnak a padlón, sötét sarkokba gurulnak, ahol sosem lelsz rájuk többé. Ezért tovább lépsz. És végül el is felejted, hogyan néztek ki a gyöngyök. Vagy legalábbis megpróbálod.
Meddig él a vágy s a vágyban a félnótás remény meddig él meddig él az emlék és emlékedben meddig élek én.
Az elviselhetetlenül borzalmas képeket elzárom az agyamnak egy félreeső, sötét zugába, ami napról napra zsúfoltabb lesz.
Az emlékezet adja a halhatatlanság pillanatait, de a feledékenység a lélek egészségét. Jó felejteni.
Facebook
Pinterest