Idézetek a felejtésről
Az embernek mindig maga mögött kell hagynia mindazt, ami már nincs jelen, még akkor is, ha valamilyen formában továbbra is jelen van.
Még ha el is temeted a múltadat, valamit mindig megőrzöl belőle.
Néha történik ilyesmi. Az ember átél valamit, és még sincs ott teljesen.
Az emlék mindig nehezen ég el.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
A jövő kiradíroz mindent - nincs a hírnévnek vagy a zseninek olyan foka, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk a feledést. A végtelen jövő lehetetlenné teszi ezt a fajta fontosságot.
Az ember kitartóan felejt, ha meg nem is bocsát.
Akartalak... mindennél jobban, mindenkinél jobban. Megtalálni, felfedezni, szeretni. Veled lenni, megélni az életet. Akartam. Akartalak. Aztán mást is akartam. Felejteni. Nem szeretni. Elveszíteni az úton, nem gondolni rád. Soha, soha, soha. Soha nem tudni rólad. De nem lehetett. Nem lehet. Felejteni, nem szeretni, elveszíteni. Csak egyet lehet. Megtalálni. Újra és újra és újra. Szeretni.
Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet eltemetni, függetlenül attól, hogy milyen régóta és milyen erősen igyekszünk megszabadulni tőlük.
Van, hogy az ember nem tud tisztán visszaemlékezni rá, mi minden történt egy bizonyos időszakban. Mit tettem, miket mondtam, kivel beszéltem? Nem tudom lebontani az időt hétköznapokra, iskolanapokra, születésnapokra.
Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből.
Ne hurcold magaddal múltbeli tapasztalataidat! Valójában még a kellemeseket se cipeld magaddal! Tanuld meg, mit jelent valamit a maga teljességében megtapasztalni, azután ne törődj tovább vele, és vedd a következő momentumot, anélkül, hogy az előző befolyásolna! Ha így tennél, akkor a múlt oly kicsi poggyászával járnád az életet, hogy akár a tű fokán is képes lennél átbújni. Tudnád, mit jelent az örök élet, mert az örök élet: az "rögvestmost" van, az időtlen jelenben. Csak így fogsz belépni az örök életbe.
Nincs is jobb idő a nyárnál arra, hogy elfeledjünk valakit.
Az Isten legnagyobb adománya az, hogy a rosszat elfelejtjük, a jót megtartjuk emlékezetünkben.
Ha adhatok egy jó tanácsot, tanulj meg felejteni, hidd el, nem jó mindenre emlékezni.
A feledékenység az agy önvédelme.
Vigyázat, a gondolat félénk, érzékeny jószág ám, előbb csak az orra hegyét dugja ki, aztán egy kicsit megmutatja a buksiját, óvatosan, apró léptekkel merészkedik elő a csöndben, és semminek nem szabad megzavarnia, mert akkor riadtan elbújik, bekucorodik az agy valamelyik zugába, és mindent megtesz, hogy egy időre elfelejtődjék.
Facebook
Pinterest