Idézetek a felejtésről
Akik nem törődnek a múlttal, hajlamosak újra elkövetni a hibáit, míg akik a múltban ragadtak, mit sem szeretnének jobban, mint átélni azt ismét. De az emlékek, akárcsak a fotók, idővel elhalványulnak.
Ha most meghalok (...), alig fogsz rám emlékezni, amikor annyi idős leszel, mint amennyi most én vagyok.
Elképesztő, hogy az ember csupa olyasmit jegyez meg örök életre, amit a legszívesebben elfelejtene, viszont mindaz, amit kétségbeesetten meg akar őrizni, elillan, akár homokszemcse a szélben.
A halál nem megoldás, hanem a gyávák menedéke. Az a bátor dolog, ha ott hagyod a múltat, ahová tartozik, magad mögött.
Egy emberi lény hogyan képes rá, hogy szemet hunyjon, és elfelejtse a múltat? Nem nyomja a vállát a rettenetes súly? Hogyan tud együtt élni a lelkiismeretfurdalással?
Megvan az ideje az emlékezésnek, és azután - ha az emlékezés már elvégezte a feladatát - elengedhetjük ezeket az emlékeket.
Tudja, mi a két jó dolog az Alzheimerben? A régi barátainkból új barátok lesznek, és önmagunk elől is tudjuk dugni a húsvéti tojásokat.
Az életet csak az alvásnak és a felejtésnek köszönhetően lehet elviselni: az ember túl gyenge ahhoz, hogy huszonnégy órányi józanságot kibírjon.
A feledés az Isten legnagyobb ajándéka. Amit elfelejt az ember, az nincs.
Mi a bizonyíték arra, hogy létezünk? Nincs szükség bizonygatásra. Nem kell létrehozni semmit. Csupán minden másodpercünket a legteljesebben kell megélnünk, és a múlt nyomai beleégnek a földbe.
Úgy hiszem, hogyha olyanról van szó, amit érdemes elfelejteni, akkor azt el is fogod. Anélkül, hogy az elfelejtésre gondolnál. Mivel minél inkább el akarsz felejteni valamit, annál erősebbé válik az az emlék.
Akárhogyan próbálkozol, semmi sem menthet meg a feledéstől.
Vannak dolgok, amiket soha nem lehet elfelejteni. Túlélni igen, megbocsátani igen, megbánni, jóvá tenni igen, letagadni igen, de elfelejteni soha.
Vannak dolgok, amiket az ember nem tud maga mögött hagyni. Ezek nem a múlt részei. Ezek a mi részeink.
Az ember nem kényszerítheti magát arra, hogy bízzon. Így hát az összes kételyt bele kell pakolni egy kis dobozba, és el kell ásni jó mélyre, majd meg kell próbálni elfelejteni, hogy hova. Az én problémám az, hogy az elásott doboz olyan, mint egy viszkető seb: nem tudom megállni, hogy ne vakarjam fel újra meg újra.
Facebook
Pinterest