Idézetek a felejtésről
Kétszer halsz meg. Először amikor már nem lélegzel, másodjára amikor valaki utoljára mondja ki a neved.
Ha túl sok mindent hajítasz el a múltadból, hátat fordítasz akkori énednek. Ha körülnyirbálod, egyben újraalkotod magad, ez igaz, de az ilyen farigcsálás valahogy mindig lekicsinyít, és a végén semmi sem marad belőled.
Jönnek végtelen nyarak, mikor ráolvad a Nap az égre, és a múlt már nem teher. Szétesik pixelekre, és hogyha élesebbre állítom a képet, akkor se bánt.
Ne gyászold a múltat, amíg a jövő meg nem kapja a lehetőséget!
Az élet könnyedén átugrik a felejtésen, csak egy-két nem nagyon fontos apróságot veszít el, és a bánat nem egyéb, csak egy felhő átsodródó árnyéka.
Miért van az, hogy amikor az emberek felnőnek, teljesen elfelejtik, milyen sebezhetők, tehetetlenek voltak gyerekként?
Vannak a világon olyanok, akik hiába tűnnek el hirtelen, senki sem keresi őket, és senki sem aggódik értük.
Mindannyian képesek vagyunk tanulni a hibáinkból. A múltból tanulni azonban nem ugyanaz, mint tetteink túszaként élni. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat, és újra kell kezdenünk.
Ha soha többet nem is beszélsz azzal az emberrel, aki megbántott, ha nem is látod többet, ha meg is halt, számodra akkor is tovább él, és mélyen hatással lesz az életedre.
Hárman álltunk lenn a téren, Nyáron vagy télen, nem emlékszem már, Valami olcsó szart ihattunk éppen, Nem voltam képben, de Más is jár így néha.
Ez is egy gyakran ismételgetett frázis. Nem léphetsz tovább, amíg nem engeded el a múltat. Az elengedés a dolog könnyebbik része, de továbblépni nehezebb, ezért néha harcolunk ellene. Megpróbálunk mindent úgy tenni, ahogy előtte, bár a dolgok nem maradhatnak ugyanúgy. Van egy pont, amikor el kell engednünk, tovább kell lépnünk, mert nem számít, hogy milyen fájdalmas, csak így léphetünk előre.
Csak azokat az érzéseket tudjuk elengedni, amelyeket bevallottunk magunknak.
Valaki, akivel közös múltad van, nem enged el, és bármennyire igyekszel is, nem tudsz elszakadni, nem tudsz megszabadulni tőle.
Annyi szeretet, kedvesség és bizalom vesz körül minket, hogy el is felejtjük a jelentőségét.
Emlékeinket gonddal retusáljuk így születik uj valóság kezünk alatt a multból az igaz amit mi vallunk a jövő vásznán már csak ez szalad.