Idézetek a felejtésről
Nem az a bajom, hogy felejtek, inkább az, hogy túl sok mindenre emlékezem.
A felejtés nagy kegyelem. Főleg, ha bajt, sérelmet, sebet és fájdalmat felejtünk el, és az is bölcs dolog, hogy nem látjuk a jövőnket. Föllebbenteni az Idő fátylát csak akkor szabad, ha valakinek kellő hatalma van átírni sorsának genetikus kódjait.
"Megbocsátani és felejteni" - tartja a mondás, és idealizáltan nemeslelkű énünknek nem is kell más. Csakhogy a valódi énünk számára már egyáltalán nem olyan egyértelmű a kettő közötti kapcsolat. Rendszerint felejtenünk kell egy kicsit ahhoz, hogy megbocsássunk. Ha már nem olyan friss a fájdalom érzése, könnyebb megbocsátani, ettől nem él már bennünk olyan elevenen az emlék, satöbbi, satöbbi. Ez a pszichológiai visszacsatolási lánc az, ami utólag visszatekintve megbocsáthatóvá teszi az olyan vétkeket, amelyek először feldühítettek minket.
Különös, hogy az elme mennyire ki tudja rekeszteni azokat az emlékeket, amelyeket már nem akar tárolni.
A testünket megtaníthatjuk felejteni, de az agyunkat soha.
Az embernek előbb-utóbb el kell engednie a múltat. Különben félő, hogy ott reked.
Emberek százezrei áramolnak, úton valahová, úton hazafelé, úton oda, ahol még sosem jártak, mert nem élhetnek tovább a múltban.
Milyen szerencse, hogy vénségünkre felejtünk! Máskülönben még nagyobb terheket kellene magunkkal cipelnünk, pont akkor, amikor az erőnk már fogytán van.
A felejtés éppoly hasogató seb, akár az első veszteség.
Az emlékezet legjobb része gyakran a feledés.
A megbocsátás és a felejtés együtt jár - egyazon érme két oldala, de épp emiatt nem is létezhet ugyanabban pillanatban. Bármelyiket választjuk, szem elől tévesztjük a másikat.
Miért nem képes az ember megfeledkezni azokról, akiket már soha többé nem láthat viszont?
Egy ember el tud feledtetni bármit a másikkal.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Már az is nehéz, hogy fáradságos munkával szert tegyünk a tudásra, de az talán még nehezebb, sőt talán gyakorlatilag lehetetlen, hogy amit egyszer megtudtunk, elfelejtsük.
Amikor beüt valami nagy katasztrófa vagy az életünk veszélyben forog, eszünkbe jutnak bűneink, hogy miként állunk Teremtőnk elé, és hogy vajon megbocsát-e nekünk. Isten azonban felruházott minket a felejtés képességével is, így amikor a tragédiának vége, a megszokott módon folytatjuk az életünket.
Facebook
Pinterest