Murakami Rjú

A fűszerek feltüzelik a lelket.

Az igazi erő a kedvességben rejlik. Akik kedvesek másokkal, mindig megtalálják a helyüket az életben.

Nem igyekszünk rendbe hozni a dolgokat, vagy bármi olyasmit tenni, amire igazán vágyunk. És a többes szám itt azt jelenti, hogy mindenki, a kakastaréjos kamasz gyerektől kezdve, aki azon kínlódik, hogyan hívja el végre randizni a padtársát, egészen a politikusig, aki egy adóreform tervezetén ül évekig. Nincs okunk, hogy végre azt mondjuk, na most.

Ha az ember valami krónikus betegségben szenved, a frusztrált vagy a türelmetlen viszonyulás csak rontja a helyzetet. Meg kell tanulni együtt élni a betegséggel. Régi barátként kell gondolni rá.

A képzeletnek hála, a világon bármilyen dologtól beindulhat az emberben a szorongás. Persze rendesen meg is szabadulhat tőle úgy, hogy szembenéz vele vagy beszél róla valakinek.

A sértések az ellenség névjegyei.

Akármilyen szörnyen is verik meg őket, a gyerekek tehetetlenek, nem tudnak semmit sem tenni ellene. (...) A gyerekek kétségbeesetten küszködnek, hogy szeretetet érezzenek a szüleik iránt, és ahelyett, hogy a szüleiket gyűlölnék, inkább saját magukat gyűlölik meg. A szeretet és az erőszak annyira összefonódik számukra, hogy amikor felnőnek, és ott találják magukat egy kapcsolatban, csakis a hisztériától tudnak megkönnyebbülni. A kedvesség, a gyengédség, bármi ilyesmi csak feszültséget okoz, hisz nem lehet tudni, mikor fordul át nyílt ellenségességbe.

Létfontságú, hogy akik elszenvedik az erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén. Szomorú, keserű, de fontos igazság ez.

Miért van az, hogy amikor az emberek felnőnek, teljesen elfelejtik, milyen sebezhetők, tehetetlenek voltak gyerekként?

Sosem szerencsés, ha az érzelmek elvakítanak bennünket, amikor a tényekről van szó.

Az emberi természet néha ijesztőbb, mint bármi.

Ha valamiben kiemelkedően jó akarsz lenni, azt korán kell elkezdened.

Vajon mennyi boldogságot engedhetnek meg az istenek egyetlen embernek?

A birtoklási vágyat nem könnyű kordában tartani.