Erich Kästner
Ott, ahol a könyveket égetik, előbb-utóbb embereket is égetnek.
Aki nagy ember volt a sikerben, annak kell maradnia a vereségben is.
Mi változott? Minden és semmi. Ha volna egy fivérem, aki valakit kirabolna, és jönne egy másik, és azt állítaná, hogy én vagyok a bűnös, az igazságtalan volna. De ha az illető azt mondaná, hogy mivel a fivérem a tolvaj, működjem együtt vele, hogy az áldozat visszakapja az értékeit, minden további nélkül azt válaszolnám: "Természetesen." A jóvátételt vállalnám. De jóvátenni nem tudnám.
A játék az ember teremtménye, mely teremtője örömére hivatott szolgálni egy olyan országban, ahol a "komolyság" és a "vidámság" nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak, és amelynek a földjére csak játszva teheti be az ember a lábát.
Amióta a világ világ, háború és államalkotás egymással párhuzamosan fejlődnek. Az államok egyre terebélyesednek, a számuk viszont ennek arányában egyre csökken. Most pedig elérkeztünk arra a pontra, amikor egy maroknyi embercsoport egyetlenegy világállamot akar, egyetlenegy világhatalom irányításával! Így épp akkor fellegzene be az államalakítás és - rombolás iránti emberi vágy tévútra terelt, egyoldalú fejlődésének, amikor a technikai eszközök még el sem érték kiteljesedésük csúcspontját. Ugyanakkor mindez eleve ellentmond a földlakók másik alapvető igényének, a történelemalkotás iránti vágyának, valamint a történelem lényegének, a végleteknek.
Amiről nincsenek tapasztalataink, azt történelem előtti kornak hívjuk. Az a már kézzel tapintható korszak, amit mi a szó szűkebb értelmében történelemnek nevezünk, körülbelül hatezer évet ölel föl; hatezer fordulatot a Nap körül; sorsüldözött, szeretett és elátkozott bolygónk hatezer ellipszisét, melyet fáradhatatlanul kísér útján kicsi, tekintélyes, sápadt mosolyú társa, a Hold.
Lehet, hogy míg én az íróasztalnál ülök, Anyám otthon csuklani kezd. És akkor elmosolyodik, ránéz a fényképeimre, bólint feléjük, és azt suttogja maga elé: "Tudom, fiam, tudom, hogy gondolsz rám."
Az ember jó. Ez valószínűleg igaz. De nézzünk a körmére ennek a jó embernek, nehogy idő előtt megromoljon.
Védekezzetek keményen, ahogyan a bokszolók mondják. Tanuljátok meg az ütéseket elviselni. Máskülönben az első pofontól, amit az élet ad, összerogytok. Mert az életnek átkozottul nagy kesztyűje van!
Minden helytelen dologban, ami történik, nemcsak azok a bűnösek, akik elkövetik, hanem azok is, akik nem akadályozzák meg.
Kétségtelen igazság, hogy a szerelem állapota a heveny elmebajok csoportjába tartozik. Fertőzés, amely megtámadja a kedélyt, s a felismerhetetlenségig tönkreteszi a beteg értelmi képességeit és akaraterejét.
Minél dúsabban tenyésznek a tervek, annál bajosabb aztán a tett: az ember eltökél, belekezd, szervez, s végül Kukutyinban zabot hegyez.
Fejünk pihen a hűs párnákra esve, Belemosolygunk a sötétbe mi. Mily szép is az: aki elfárad este, Alhat, semmit se tud, az életet se! Aprócska törpék lesznek gondjai!
A humor a bölcsek esernyője.