Idézetek a művészetről
A stílus a legegyszerűbb módja annak, hogy valami bonyolultat közöljünk másokkal.
Most már nem tudnék így festeni, gondolta. Túl sokat tudok. (...) Amint rájön az ember, mennyi vesztenivalója van, soha többet nem tudja teljesen felszabadultan csinálni.
A művészet és a kiegyensúlyozatlanság (...) kéz a kézben járnak.
A legjobb művészet kényszerítő erővel utánozza az életet. Ha álmot utánoz, akkor az az élet álma. Máskülönben nincs olyan hely, ahová kapcsolódhatunk. A csatlakozónk nem illeszkedik.
Nincs a földnek olyan igaz művésze, aki mindenben le tudná rögzíteni a maga teljes elképzelését. A képzeletét senki sem tudja utolérni! Éppúgy nem, mint egy szép álmát!
A gyűjtő olyan vásárló, aki ajándékot fogad el egy művésztől.
Egy művész nem csak azoknak dolgozik, akik vele egy időben élnek; a hatása sokkal tovább tart, mint kis élete a nagy Földön, és munkája sokkal többet ér, mint amennyit egy pénzeszsák valaha is összeharácsolhat.
Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat; mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható.
Aki fényképez, azt úgy érdeklik a dolgok, amint vannak, változatlan status quó-jukban (legalábbis addig, amíg meg nem születik a, "jó" kép), más szóval: a fényképész cinkosságba kerül mindazzal, ami érdekessé, fotózásra érdemessé teszi a témát - még ha ez az érdekesség egy másik ember szenvedése vagy balszerencséje is.
Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető.
Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép - éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot - az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.
Az idő végül a legtöbb fotót a művészet rangjára emeli - még a legamatőrebb felvételeket is.
Egy művésznek is az a legnagyobb dicsérete, ha elmerülünk az alkotásában, és megfeledkezünk az alkotóról.
Az író mindenekelőtt olyasvalaki, aki meglátja azt, amit mások még nem látnak.
Hogy mi ad el egy könyvet... vagy egy filmet, egy dalt? Nos az, ha beletesszük a szívünket.
Facebook
Pinterest