Idézetek a művészetről
Hogy milyennek látom önmagamat? Nem vagyok se szép, se csúnya, se okos, se buta, csupán vérbeli színésznő vagyok, aki ilyenné és olyanná is formálható, alakítható a színpadon.
A színész rendkívül összetett ember. Sokféle én-gén rejtőzik benne, és szangvinikusabban, nagyobb lázzal, nagyobb hőfokon ég és él, mint a többi ember, hiszen foglalkozása folyton égést, folyton gondolkozást, földúsított érzelmi világot kíván tőle. Következésképpen kevésbé fegyelmezhető, rendszerezhető, kevésbé kollektivizálható. Akkor értékes, ha minél egyedibb, minél több "én" van benne.
A művészetben folyamatosan magasabbra és magasabbra kell törekedned, máskülönben eltompul a szépérzéked. (...) Szerintem a művészet olyan, mint a virág, mely egy pillanatra kinyílik, hogy aztán elhervadjon. (...) A művészet nem más, mint pár pillanatig tartó szépség. Számomra a művészet lényege a robbantás!
Én nem értek a festészethez, de egyszer a múzeumban azt játszottam magamban, hogy mi lenne, ha a Raffael-képről, az Eszterházy-Madonnáról elvenném ezt vagy azt a színt. Egyszerre más lenne az egész festmény, megbomlana a harmóniája. Ha nagy festő lennék, biztosan azt játszanám, hogyha a képhez hozzáadnék ilyen vagy olyan árnyalatot, egyszerre tökéletessé tehetném a harmóniáját.
A valódi művészet tükör... nem ezüstből, aranyból... igazságból... abszolútumból... az Egy viszonyítási pontból. Akkor hat, ha valaki meglátja benne magát.
A szeretet önmagát keresi. A szerelem a szeretetet és önmagát. A művészet abban áll, hogy kifejezi ezt a keresést... és a csúcsa a találás.
A művészetnek nem az a hivatása, hogy lemásolja a természetet, hanem hogy kifejezze!
Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.
A rajzművészet Janus-arcú. A közönség reagálása pedig arra hívja fel figyelmünket (...), hogy a nézőt mindkét arc érdekli, jóllehet nem egyformán. A közönség akkor érzi jól magát, ha érdeklődését jutalmazzák, örömöt okoznak neki, megmozgatják az érzelmeit.
Művészetről akar beszélni? (...) Hazugság. Egy rakás szánalmas idegen, gyönyörűen fényképezve. De a gazdag (...) műélvezők azt mondják, szép, mert annak akarják látni. Pedig akik a képeken vannak, szomorúak, de a képek szépen festik le a világot.
A fotó akkor hat rám, ha elvonatkoztatok a vele kapcsolatos szokásos blablától: "Technika", "Valóság", "Riport", "Művészet" stb.; ha nem mondok semmit, lehunyom a szemem, és hagyom, hogy a részlet magától eljusson az érzelmi tudatomig.
Ahhoz, hogy lekössük a közönség érdeklődését, valamiféle bájnak, vonzásnak kell lennie. Érdekes történetnek érdekes emberekről, és végül el kell érnie a csúcspontra, ahol valami eldől.
A művészet nem tűri a sokat, mert az szétrepeszti korlátjait, és megsemmisíti a szépet. A művészet inkább a keveset szereti, hogy azzal sokat fejezzen ki.
A művészet élettani feltétele a mámor, előidézésére pedig legjobb eszköz a ritmus.
A tökéletesség nemcsak tudatosságból áll. Hanem abból is, hogy elengeded magad. Meglepetést okozol magadnak, és így a közönségnek is. Ez az igazi átlényegülés. Nagyon kevesekben van meg ez a képesség.
Facebook
Pinterest