Idézetek a művészetről
A művész nem elégedhet meg pusztán a művészettel. Hiába is tagadja, természetes vágy él benne az elismerés után.
Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel.
A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket.
Lángész csak a társadalom talajából virágzik ki, a nagy művészetben csak korának hite lángolhat.
Az élet éppen úgy származik az ujjakból, mint az agyból, ha egyszer élőlényeket teremt valaki.
Az örökkévalóság vonása csak a művész együgyű ártatlanságában van, aki igen alázatosan és mélységes hittel áll meg a mindig szép természet előtt.
A szép mindig bizarr.
A mű éltető eleme a szeretet, csak a teremtő szeretet teheti örökkévalóvá, és azonnal összeomlik, amint megszakad a testvéri szolidaritás köteléke.
A természet festése elgondolkodtató, hiszen maradandóan ott van és ott is marad az ember szeme előtt. (...) Talán arról van szó, hogy némely festők a természetnek azokat a titkait látják meg, amelyek a futó pillantás előtt rejtve maradnak.
A színháziasság nem a kosztümökön múlik. Nem elég csak lefújni magatokat gázolajjal, fel kell gyulladnotok, hogy éghessetek. A színháziasság nem jelenti azt, hogy bombaként kell robbannotok, lehettek olyan, mint egy csendes vihar. A mélyen bennetek lévő érzelmeteket kell kiközvetítenetek. Ez a színháziasság igazi lényege!
Minden művet verítékes szenvedés vajúdik világra; az összetartozás örömből, kéjből fogan, kínok közt születik.
A zseni nem ismeri ugyan a halált, mert neve megmenekül a feledés éjétől, másrészt azonban képtelen itt a Földön valakit boldoggá tenni, s arra sem képes, hogy önmaga boldog legyen. Nincs halála, de boldogsága sincs.
A festő nem a te szolgád, tulajdonod. A költő és a dalnok sem. És nem az a dolguk, hogy téged egyenletesen boldoggá tegyenek, mert ez képtelen kívánság! Ők alkotásaik bűverejével hatnak rád. Segítenek abban, hogy tisztábban láss, jobban értsd magad, és megértett bajaidat orvosolhasd. Általuk érzed, hogy élsz! Ugye tudod, mily ritka kincs ezt érezhetni!?
A művészet élőlény. Neked kell követned az útmutatását, s nem fordítva! Ahol a közönség szabja meg, milyen legyen a mű, ott fejre áll a világ.
A művészet tükör (...)! Kissé persze másít, torzít, szépít, alakoskodik, igazít; felemel, letaszít. Ez azért van, mert nem irántad alázatos, hanem tárgya iránt. Épp ezért nem is téged szolgál.
Facebook
Pinterest