Idézetek a művészetről
Csak a köznapi csodálatos, ha hozzáér a géniusz keze.
Borisz Leonyidovics Paszternak
Mindenki Faustnak születik, arra, hogy mindent hatalmába kerítsen, mindent megpróbáljon, mindent kifejezzen. Az elődök és kortársak tévedései tették tudóssá Faustot. A taszítás törvénye alapján, az uralkodó tévhitek és hamis elméletek cáfolatával halad egy lépést előre a tudomány. Arról, hogy Faust művész legyen, a tanítók ragályos példája gondoskodott. A művészet a vonzástörvény alapján, a kedves tárgyak utánzásával, követésével, tiszteletével lép előre.
Borisz Leonyidovics Paszternak
A művészet nem áttekinthetetlenül sok fogalmat és szerteágazó jelenséget felölelő kategóriának vagy tartománynak a neve, hanem épp ellenkezőleg, egy szűk és sűrű valami, egy alaptételnek a megjelölése, amely része a művészi alkotás alkotóelemeinek, a beléfoglalt erő vagy feldolgozott igazság megnevezése.
Borisz Leonyidovics Paszternak
A művészet mindig, szüntelenül két dologgal törődik. Állandóan a halálon töpreng, és ezzel állandóan életet teremt.
Borisz Leonyidovics Paszternak
Az alkotás és az alkotó ember lényege mélyen összefügg. Úgy értem, hogy csak etikus ember hozhat létre érvényes művet.
Nem véletlen a forma, amibe a tartalom töltekezik. A külső árulkodik a lényegről, de nem azonos vele.
A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.
A művészet a kreatív intellektus kísérlete arra, hogy olyan hiányokat töltsön meg művekkel, amely hiányok a belehelyezett művektől válnak igazán feltűnőkké.
Ha a műveknek lenne mondanivalója, üzenete, akkor a művészek alighanem azt alkotnák meg, s nem vesződnének csendéletekkel, szimfóniákkal, drámákkal, regényekkel, költeményekkel.
Mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.
Mért szavalnak egyre a szenvedélyek ellen? Hát van náluk szebb dolog ezen az egész világon? Hisz azokból ered minden, a hősiesség, a lelkesedés, a költészet, a muzsika, a művészetek, egyszóval minden!
A művészetben az ember vagy "látó", vagy "vak". De a "látó" bizonyítékai semmit sem érnek a "vak" számára.
Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz. Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért van, hogy amikor elmerülsz egy rajzban, és valami történik, ami kizökkent abból a világból, az százszor olyan bosszantó, mint ha a matekleckédet csinálod, vagy ilyesmi, és a nővéred beront a szobádba, hogy kölcsönkérjen egy hajgumit, vagy mit tudom én. Amikor rajzolsz, és valaki aközben zavar meg ezekkel, hát azt hiszem, az a valaki még azt is megérdemelné, hogy kinyírják.
Minden művész vágya, hogy egyszer tökéletesen kifejezze magát. A varangy, ha varangyot szül, tökéleteset alkot. Nem hiszitek? Csináljátok utána.
Akik a színpadon fellépnek, azoknak angyali szívük van, mert azt akarják, hogy a közönség jól szórakozzon. Nem a saját hasznukat lesik, nincs bennük semmi más, csak az őszinte remény és a szándék, hogy boldoggá tegyék a közönséget. De sajnos aztán jönnek az "én sokkal jobb leszek nála!" helyzetek, és a szeretetet felváltja a gyűlölet.
Facebook
Pinterest