Idézetek a művészetről
Hiába rajzolunk úgy, mint egy Michelangelo, közlendő híján az egész megdöglik a papíron.
A müvészetnek meg kell hagyni nemes mezitelenségét. A jelmezek gazdagsága és a diszletek fénye megfojtják a drámát, amely nem kiván más diszt, mint a cselekvés nagyszerüségét és a jellemek igazságát.
A varázslat tulajdonképpen nem más, mint tudatos és szándékos csalás.
A mozgás végtelen, így te magad határozod meg azt a pillanatot, amikor a kép formát ölt, te teremted meg az időt, amely múlik, megáll, átalakul aszerint, hogy mit kezdesz vele.
Ars longa, vita brevis - hosszú a művészet, rövid az élet: ez a tragédiája minden nagy léleknek.
A fotózás leginkább a főzéshez hasonlítható: akármilyen kiváló szakács vagy, nem tudsz egy tápon nevelt csirkéből igazán jó fogást készíteni. A legfontosabb a folyamatos megújulás. Sokan azt gondolják, hogy ez az idő múlásával egyre komolyabb kihívás, de én szerencsére éppen az ellenkezőjét tapasztalom: minél régebb óta gyakorlom a szakmát, annál több új ötletem támad, mindegyiknek a megvalósítása nem is fér bele az életembe.
A jó fotók és filmek látni tanítanak, és élénkítik a fantáziát.
Nézz, láss, gondolkodj, majd exponálj!
Egy jó kép olyan, mint egy jó mondat, és ahhoz, hogy egy jó mondat megszülessen, gondolkodni, tervezni kell.
A művész, az alkotó, még ha teljesen szkeptikus, lemondó is, hisz a jövőben, különben nem hozna létre műveket. A legpesszimistább fajta is úgy érzi, hogy élményeit tovább kell adni, nemcsak kortársainak, de az utána következő nemzedékeknek is. Mi más lenne ez, mint ösztönös bizalom a jövőben? !
A festőt megbabonázzák a világ alakzatai, tónusai; az emberi test, az emberi arc. S akkor csak azzal törődik, hogy mindazt, ami érzékeit rabul ejtette, más dimenzióban kifejezze.
Minden színész arra vágyik és azért mutogatja magát, mert valami nagyon nagy szeretetre vágyik, (...) és ez pont egy olyan szeretetéhség, ami rálökhet erre a pályára, nem pedig az, hogy "én annyira szeretem magam, és nézzetek".
Az a gyanúm, ha bárki művész vagy feltaláló bármiféle műben egységet és összhangot ér el, gondolatban mindig egyszemélyes közönségnek dolgozik.
A művész olyan teremtő erővel bír, mint az Isten, aki egyrészt öntörvényűén teremt, másrészt pedig része is annak, sőt el is szenvedi azt a világot, amit létrehoz.
A színészet - a valódi - tökéletes azonosulás, tökéletes igazmondás.
Facebook
Pinterest