Idézetek a művészetről
Egy alkotóművész mindig valamennyire magányosnak érzi magát, mert minden darabjával az ember előre jut, megfogalmaz valamit, és mégis valami még örökösen hiányzik. És ezt a valamit mindig újra és újra keresni kell, ez egyfajta magányossággal, kétellyel, félelemmel jár.
Bármi táplálhatja a kreativitást, a szüleinkhez való viszonyunk, a fájdalom, egy mozdulat, egy olvasmány, egy film, de a belső erőhöz mindenekelőtt saját magunkkal kell megbarátkoznunk.
Gyakran vágják a fejemhez, hogy önmagamtól lopok. Ki mástól lophatnék? Még mindig jobb önmagamtól lopni, mint másoktól. Nem? Az ismétlés az én felfogásomban nem más, mint elmélyülés.
Egy mű mindig fragmentumokból épül, mindig nyitott - egyik eleme a másikból nyílik ki és minden néző mást visz magával az előadásból.
Egy hiteles alkotó nem a változó trendek szerint kreál, hanem azt kutatja, ami számára fontos, abban mélyül el, ami számára termékeny és saját, jellegzetes beszédmódján és színpadi világán dolgozik.
Egy művész nem önmagáról, hanem önmagán keresztül beszél.
A néző nem tanítvány, akivel feltétlenül meg akarok értetni valamit, de ha rezonálni kezd mindaz, amit látott, tovább fog munkálni benne az élmény. Elgondolkodtatja. Hiszek az utórezgésekben, azok az igazán fontosak.
Nincs rossz trükk, csak rosszul előadott trükk van. A legegyszerűbb bűvészdobozból kivett trükköt is elő lehet úgy adni, mint egy csodát, ha elég jó vagy.
Művészi érettségről vagy művészetről, művészről nem is nagyon lehet beszélni egy bizonyos kor alatt.
Hiszem, hogy egy művész csakis a megélt valóságon keresztül juthat el a helyére.
A színészet nagyszerű terápia. Ahelyett, hogy te szenvednél, valaki más megteszi helyetted.
Ha egy színész azt mondja, hogy játék közben a szereplővé válik, akkor vagy skizofrén, vagy marhaságokat beszél.
Vannak, akiket az írás impresszionistáinak nevezhetnénk. Tehetségük abban rejlik, hogy rátalálnak a történetekre. Nyitott szemmel járnak-kelnek a világban, és úgy szüretelik a helyzeteket, hangulatokat és kis jeleneteket, mint cseresznyét a fáról. Egy gesztus, egy mosoly, a mozdulat, ahogy valaki hátrasimítja a haját, vagy megköti a cipőfűzőjét. Pillanatfelvételek, amelyek mögött történetek lappanganak. Képek, amelyekből történet lesz.
Képtelen vagyok megérteni, hogyan élhet valaki alkotás nélkül.
Az egyetlen személy, akivel színészként meg kell küzdened, te magad vagy.
Facebook
Pinterest