Idézetek a művészetről
Nincs különbség a drámai szerepek és a komédiás szerepek között - mindkettő csak egy figura, amit játszom, de egyik sem én vagyok.
A művészet célja az, hogy olyannak fesse le az életet, amilyen valójában.
The Originals - A sötétség kora c. film
Sok előadónak van marha nagy felülete, amin eljut az emberekhez, és csak arról énekelnek meg rappelnek, hogy süt a nap meg rózsaszín pillangók repkednek.
Ha felvállalja valaki a véleményét, akkor hallgatókat veszíthet. Ha én azt mondom, hogy a Mercedest szeretem, a BMW-t meg utálom, akkor a BMW-s hallgatók egy része el fog pártolni tőlem. A vélemények megosztók, a magyar előadók pedig nem akarják megosztani a közönségüket.
Ez az adaptálás öröme. Az ember kiás az eredetiből egy olyan gondolatot, ami ott rejlik ugyan benne, de nincs konkrétan kimondva.
Azt hittem, a színészet arról szól, hogy ülünk itt a körúton, elegánsan nyilatkozom, aztán megjelenik a fényképem az újságban, és elájulnak tőlem az emberek. Fogalmam sem volt, hogy ebben mennyi gyötrelem, délelőtti próba, szövegtanulás, szorongás és pokoli este van.
A valóság néha leutánozza a művészetet.
Ha nincs kritika, nem érdemes publikálni... aki pedig csak dicséretre vágyik, az csak a barátjának, vagy az anyukájának mutassa, amit írt.
Ha a lélek találkozik egy valódi műalkotással, akkor mintha valami ablak nyílna ki, az ember egy pillanatra szembetalálja magát a létezés teljességével. Ez a találkozás elsődlegesen zsigeri és érzéki természetű. Tulajdonképpen ugyanaz a folyamat játszódik le, mint a szerelemben, a mű mint szerkezet behatol a lélekbe mint szerkezetbe, és ha kompatibilisek egymással, akkor létrejön az érzéki-esztétikai gyönyör érzése. Ha ez nem történik meg, akkor vagy a mű, vagy a lélek szerkezetében kereshető a hiba. Esetleg mindkettőben.
Ha a nagyon is földi dolgok ellenére, melyek révén a természet irányít bennünket, szépnek és jónak találjuk a szerelmet, miért ne erősíthetnénk magunkban ezt az érzést azzal is, hogy némi égi és művészi tejszínhabot öntünk rá? Ha beszélünk, éneklünk, költeményt írunk, festményt alkotunk, színdarabot játszunk róla, csak még szebbé és még érdekesebbé tesszük azt. Az pedig csak jó! Az evolúció sohasem tiltotta meg nekünk, hogy az élvezetet általunk választott trükkökkel is fokozzuk. Egészen addig, amíg rendesen szaporodunk.
A színésznek pavlovi reflexszel be kellene építenie magába azt, hogy ahogy lemossa a játszott karakter sminkjét, illetve leveszi a jelmezét, azzal a gondjait és az érzéseit is maga mögött hagyja. Trenírozni kell magunkat. Azt a fajta felfokozott érzelmi állapotot, ami szükséges a színpadon, nem lehet hazavinni, hiszen annak nem ott van a helye.
Hiszek benne, hogy akkor tesszük jól a dolgunkat, ha érzelmeket váltunk ki a hallgatókból. Olykor az sem baj, ha ez az érzelem a gyűlölet.
Ha nem vállalod a kockázatot, ha nem mersz elindulni az ismeretlen felé, ha csak újrateremted azt, ami már volt, akkor átengeded magad a klisének, a szokványosnak.
A fotózás nem szegény rokona sem a festészetnek, sem a filmezésnek. Ez az a képzőművészet - és sokáig az is marad -, amely feltalálta a modern látványt.
A művészet arra való, hogy meglepje a közönséget.
Facebook
Pinterest