Idézetek a művészetről
S ha a természet örök szála egyre Közönnyel orsóra csavarodik, S a lények harmóniátlan tömegje Bosszantó ricsajjá zavarodik, Ki léphet az egyhangú folyamatba, Megélesztve, hogy ritmikus legyen, S az egyest átfogóvá ki avatja, Mely gyönyörű akkordokkal üzen? Vajon ki szít vihart a szenvedélyből? Alkonypírból ki sző mélyebb jelet? S ki hint szirmot, mikor minden virág nől, Ahol a kedves lépeget? Dicső koszorúvá vajon ki fonja A borostyánt, mely magában fakó? Az Olympost egyesíteni ki fogja? Emberi erő, költőkben lakó!
A művészet "feladata" nem a szórakoztatás, hanem megmutatni a világból, az emberből valami fontosat; amin nem biztos, hogy halálra röhögjük magunkat.
Egy festő jobban kiadja magát műveiben, mint egy író. (...) Az író elrejtheti az érzéseit mindenféle trükkökkel, de egy festő ezt nem teheti. A festmény olyan, mint egy csupasz emberi lélek.
Egy fénykép nem csupán kép (mint ahogy a festmény is kép), nem csupán a valóság értelmezése, hanem nyom is, a valóság közvetlen lenyomata, akár a lábnyom vagy a halotti maszk.
A képzeletnek mozgástérre van szüksége, tér kell neki az alkotáshoz és az álmodáshoz, és amikor egy trauma ér, az olyan nagy helyet foglal el benned, hogy egyszerűen nincs hely a képzeletnek körülötte. Olyankor nincs más, csak maga a (...) trauma.
A művészet alkotja a szerelmet és nem a valóság. A művészek (...) álmodják és adják közre az ilyesmit, hogy ily módon szelepet nyissanak, ki nem élt, meg nem élt és meg nem élhető vágyaiknak. Ráérő idejében szüli a képzelet a szerelmet, és ha előfordul ez a csudaérzés a valóságban is, akkor csupán ráérő emberek körében.
A művészvilág kegyetlen, merev tud lenni, hajlamosak kirekeszteni a feltörekvő tehetségeket, hogy a papírral rendelkezőknek adjanak teret. Én szeretnék lenni az egyik példa arra, hogy ha az ember kitartó, elég akaratereje van, szívből csinálja, amit csinál, és a szakmai zsűri helyett az emberek szeretetére és támogatására hagyatkozik, akkor igenis képes sikereket elérni anélkül is, hogy művészeti végzettsége lenne.
Ha nem a tévében vagy egy filmben áll színpadra, a színésznek nincs lehetősége megállni, és újra előadni az elrontott sort vagy jelenetet, nincs biztonsági háló. A színházi előadás ettől lesz igazán izgalmas.
A rendezés egyoldalú foglalkozás, amellyel együtt jár az egészségtelen élet. Állandóan sötét, kellemetlen, cúgos lyukban dolgozni. Ez egy művilág. Varázslatos művilág.
Az élet és művészet igaz értékei (...) sokszor jó ideig nem nyilvánvalóak, hanem búvópatak módjára hosszas lappangásból törnek fel, annál nagyobb hatalommal.
A tudomány a tudás és megértés, míg az irodalom és művészet a szépség és tapasztalatszerzés terét igyekszik tágítani.
A kutató egyénisége hasonló mértékben határozza meg a pályáját, mint egy művészé az övét.
Előfordul (...), hogy nagyon felkészülünk, mégsem jön a siker, máskor pedig fáradtan vagy fásultan megyünk fel a dobogóra, mégis megszületik a csoda. Ez kegyelmi állapot, ezekért a percekért érdemes fáradozni oly sokat.
Mindenkihez más a kulcs: van, aki egyértelmű rendezői utasításra vár, és hibátlanul megvalósítja az elképzeléseimet, van, aki lassan, belülről, önállóan építkezik. Van, aki küszködik, más már az első próbán "hozza a karaktert". Ez alkat kérdése. Mindegyiket meg kell érteni. A rendezőnek ezt meg kell tanulnia.
Az ihlet nem jön magától, azt elő kell készíteni, ki kell dolgozni. Én csakis a munkában hiszek.
Facebook
Pinterest