Máté Bence

Jó helyre születtem, egy olyan családba, ahol engedtek kibontakozni, és nem nyesegették a szárnyaimat. A szüleim mindig biztattak, hagyták, hogy végigvigyem a terveimet és megtanuljam saját magam eldönteni, hogy valami jó vagy rossz. Erre az alapra jól lehetett építkezni.

Az igényeim em növik túl a lehetőségeimet, sokkal jobban örülök annak, amim van, mint vágyakoznék azok iránt, amik hiányoznak.

Nem is tudom, hogy lehet úgy dolgozni, hogy az, amit kiadsz a kezed közül, nem érdekel. Úgy nagyon nehéz boldog életet kovácsolni.

Ha tőlünk sokkal szegényebb országokban boldogabbak az emberek, akkor felmerül a kérdés, hogy mit rontunk el? A természettől eltávolodott kapcsolatunkat átértékelve lehet rajta változtatni, egyszerűen csak ki kell menni egy erdőbe és észrevenni az apró csodáit. Egy gyereknek gyakran sokkal nagyobb élmény lehet a szüleivel gombát szedni vagy találni egy szarvasagancsot, mint egy többmilliós ajándék.

A pozitív visszajelzés ösztönző, a negatív meg elgondolkodtató.

Ha most adnának korlátlan mennyiségű pénzt, akkor is ugyanezzel az egymilliós autóval járnék. Semmivel sem érezném jobban magam egy 30 milliósban, sőt, rosszabb lenne egy olyan autóban ülni, amiből tíz család egy éven keresztül boldog lehetne.

Egy jó természetfotó technikailag tökéletes, újszerű, megismételhetetlen, és hitelesen tükrözi a mondanivalóját. Élőlények fotózásánál azok a fotós által okozott ingerekre saját, szabad akaratukból reagálnak. A photoshopos utómunka csak arra hivatott, hogy a fotó minél élethűbben adhassa vissza a valóságot.

A díj nem azt jelenti, hogy én vagyok a világ legjobb természetfotósa. Inkább úgy mondanám, hogy én voltam a világ legeredményesebb természetfotósa ebben az évben a zsűri szerint.

Sajnos az ember élete a természetrombolásra épül: a mezőgazdaság, az ipari termelés környezetpusztítással jár. Az egészet úgy alakítottuk ki, hogy nem figyeltünk oda igazán a környezet megóvására. Ösztönös társadalmi igény kellene, hogy legyen a környezetvédelem, az embernek mindig a zöldebb megoldások felé kellene mozdulnia.

Érdekes lenne megkérdezni az utca emberét, hogy szerinte mi a mai kor három legnagyobb problémája. Valószínű, hogy szinte mindenki említené a természeti gondokat, de ha visszakérdeznénk, hogy mit tesz ezek ellen, akkor gyanítom, csak hümmögne, hogy lényegében semmit. Szerintem a környezetvédelem nemhogy top három, hanem a legfontosabb. Hiába oldunk meg sok mindent a világban, ha egyénileg nem foglalkozunk a bolygónk védelmével, egyszer mindennek vége lesz. Hatalmas a felelősségünk!

A Föld ökoszisztémája átláthatatlanul bonyolult. Most még szinte büntetlenül rugdoshatjuk ki a falából a téglákat, de nem lehet tudni, hogy melyik után dől össze az egész. És bár Magyarország nagyon kis helye ennek a bolygónak, hiszem, hogy egyetlen ember példamutatása is képes nagyon sokakra jó hatást gyakorolni.

Mindenki hallott már a globális felmelegedésről vagy a szelektív hulladékgyűjtésről, de mégis éppen csak ráléptünk arra az útra, aminek a végén életvitelszerűen kell majd figyelnünk a környezetünkre, ha nem akarjuk az utódainktól elvenni a fennmaradás esélyét.

A fotózás leginkább a főzéshez hasonlítható: akármilyen kiváló szakács vagy, nem tudsz egy tápon nevelt csirkéből igazán jó fogást készíteni. A legfontosabb a folyamatos megújulás. Sokan azt gondolják, hogy ez az idő múlásával egyre komolyabb kihívás, de én szerencsére éppen az ellenkezőjét tapasztalom: minél régebb óta gyakorlom a szakmát, annál több új ötletem támad, mindegyiknek a megvalósítása nem is fér bele az életembe.

Ha az ember elgondolkozik azon, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésére, milyen világban él, milyen lehetőségei vannak, és visszagondol, mondjuk az elmúlt 2000 évre, akkor azt fogja észrevenni, hogy soha nem volt még jobb lehetősége egy magyar embernek arra, hogy kibontakozhasson, hogy megvalósítsa álmait, mint jelenleg, vagy az elmúlt 20 évben bármikor.

Nem azért szereztem sikereket, mert jókor kezdtem el, hanem azért, mert fanatikusan kitartottam az általam jónak vélt gondolataim mellett. Ez persze nem azt jelenti, hogy önfejűen gondolkodtam volna már a kezdetek kezdetén, sokkal inkább azt, hogy először tájékozódtam, meghallgattam másokat, majd hoztam egy döntést, amiért vállaltam a felelősséget. Bárki, bármilyen irányban akar mozdulni, saját magának kell döntéseket hoznia!