Molnár Péter
1964. július 11. — politikus és író
Valakit ismerni mindössze annyit jelent: némi alapunk van arra a tévedésre, hogy azt higgyük, ismerjük az illetőt.
Odaadó. Milyen különleges ez a szó! A második ó-n lévő ékezettől eltekintve teljesen szimmetrikus. Örülök, hogy rátaláltam erre a szóra. Kifejezi azt az érzékeny egyensúlyt, ami az igazán jó kapcsolathoz kell.
A szerelmes akkor is szerelmére gondol, amikor nem gondol rá.
Nem vagy egyedül. Ismerősökkel bukkantok egymásra, összefuttok, összebukkantok. Ez persze lehet tömeges magány is, az egyedüllét öröme nélkül. Közben nem tudsz beszélgetni a fákkal és a madarakkal, mert a zajban nem hallod a hangjukat.
Ha megértem a szorongásom okát, akkor hatástalanná válik az életet megkeserítő lelki méreg.
A szorongás elrejti előled a lényeget, és azt tünteti fel fontosként, ami valójában jelentéktelen.
Sokszor magunkba záródunk, és akkor szabadon garázdálkodhat bennünk a szorongás. Ez olyan, mint egy börtön. Nem tudunk kilépni magunkból. De ha bele tudod képzelni magad annak a helyébe, akit szeretsz, akkor kiszabadulsz, feltárul előtted a világ.
A jó fotók és filmek látni tanítanak, és élénkítik a fantáziát.
Egy fa semmit sem vár cserébe az árnyékáért.
A valóság mindig sokkal durvább, mint bármi, amit el tudunk képzelni. A legsúlyosabb változat elgondolásával is csak a szakadék mélységét csökkenthetjük, amibe elkerülhetetlenül belezuhanunk, ha történik velünk valami.
Facebook
Pinterest