Idézetek a művészetről
Ahogyan Diderot magyarázza a színészi képességet: csak nő lehet nagy és igazi színész, mert tudatosan az. A férfi sokkal alaposabb annál, semhogy át ne élje egy részét annak, amit játszik; míg a nő sokkal öntudatosabb, semhogy részben meg ne játssza azt, amit átél.
Bámulatos dolog ez a zsírkréta. Némi kőolajalapú viasz, festék, kötőanyag - igazán nem nagy dolog, egészen addig, amíg hozzá nem adjuk a képzeletet.
A művésznek hatalmas szerepe van a ma realitásának növelésében és a holnap realitásának megteremtésében. Működésének olyan rangja van, hogy az Ember szükségleteit és körülményeit tekintve megelőzi a tudományt. Egy kultúra felemelkedése közvetlenül lemérhető azon embereinek számából, akik az esztétika területén dolgoznak.
Otthon a festékeimből bármilyen színt ki tudok keverni. Rózsaszínt. Olyan halványat, mint a csecsemő bőre. Vagy olyan sötétet, mint a rebarbara. A tavaszi fű zöldjét. Kéket, ami úgy csillog, mint a jég a vízben. (...) Egyszer három napig szórakoztam, mire sikerült kikevernem a fehér prémen megcsillanó napsugár színét. Először azt hittem, hogy a sárga valamelyik árnyalata lesz, de aztán rájöttem, hogy a dolog sokkal összetettebb ennél. A színek rétegekben vetülnek egymásra. És szépen összeolvadnak.
A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.
A tökéletesség valamennyi részlet tökéletes összhangja, amikor semmit sem lehet hozzátenni vagy elvenni anélkül, hogy az egész ne károsodjék.
A kompromisszum a művészet ellensége.
Elolvastam pár könyvet, láttam néhány filmet, képet, szobrot. De egyik sem tudta megmondani nekem, mitől tökéletes a tenger. Vagy azt, hogy honnan fakadnak indulataink; egyáltalán minek jövünk a világra, s ha már itt vagyunk és úgy-ahogy agyoncsapjuk az időt, mivégre kell elmenni végül? Ott vannak a nagy írók. Álomgyönyörűen írnak, borzongsz a szépségtől, de elfogy az utolsó betű is, leteszed a könyvet, és még mélyebb benned a hiány, ha több is a tiszta élmény.
Minél nagyobb hangsúlyt kap a technológia a világban, annál égetőbb szükség támad a művészekre és a költőkre.
A romantika az ismétlésből él, s az ismétlés az ingert művészetté varázsolja.
Az egyén minden fontossága ellenére sem minden. A közösség fontosabb nála, mert az hozta létre a nyelvet, a kultúrát és a hitet. Ha az egyén a közösség javáért dolgozik, felemeli azt, és maga is felemelkedik vele együtt. Az az alkotó, aki nem képes erre, nem marad meg a nemzet emlékezetében.
A művészek úgy festenek, ahogy ők látják a világot.
A szín szerepe nem az, hogy díszítsen, hanem hogy új tereket hozzon létre, megküzdjön az ürességgel.
Az igazi művészet, mint a mozarti felhangzás, tökéletesen érthető, és tökéletesen megmagyarázhatatlan.
A modern művészet lázadás a valóság utánzása ellen.
Facebook
Pinterest