Idézetek a művészetről
A giccs valószínűleg azért marad kívül az igazi művészet birodalmán, mert mindent elkövet annak érdekében, hogy százszázalékosan csak szép legyen.
Senki sem érzékeny annyira, mint a művészek, különösen a sikertelen művészek; ha pedig a művész annyira sikertelen, hogy még otthont sem tud teremteni a szeretett nő számára, akkor sejthető, hogy érzékenysége a végletekig fokozódik.
Amennyire riasztó a szerencsétlenség látványa, oly egyeduralkodóan szép annak igazi művészi kifejezése.
Egy művészt úgy is meg lehet ölni, ha tönkreteszik a karrierjét. Borzalmasabb, mint a fizikai megsemmisülés. Az csak jön, és azzal vége. De ha a karrier foszlik semmivé, és végig kell szenvednünk, hát az maga a pokol! Rosszabb a halálnál is.
Csak a kontár készít tudatosan és szándékosan remekművet. Az igazi művész halhatatlant alkot akkor is, mikor alkalmi munkát rendelnek nála...
Ha tetszik, amit rajzolsz, akkor minden rendben van. Csináld tovább, és fejlődni fogsz. Ez az én tapasztalatom.
Művészettel foglalkozni és érteni, egymással szinkronban megélt szenvedés és gyönyör. Talán nagyobbrészt fájdalmas gyönyör, ezért lehetetlen megszabadulni tőle. Dimenziót váltani segít, létélményeket mutat. Olyan ez, mint a kábítószer, rákap az ember, a saját démonjává teszi a művészet szeretetét. Soha többet nem lehet szabadulni tőle.
Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű is.
A művészet az életet imitálja, ugye? És fordítva is igaz lehet.
Ghost in the Shell: Stand Alone Complex c. film
A természetben megszámlálhatatlanul sok szín van, és mi fejünkbe vettük, hogy a skálát húszra csökkentjük. Ez a festészet.
Nem lehet más igényem, csak hogy a művészet és a magyar hon jóakaratú, buzgó szolgája legyek.
"Alkotónak lenni, nemzeni, teremteni" - ez a gondolat mit sem érne a világban való nagy, folytonos igazolódása nélkül, semmis lenne az állatokból és tárgyakból kizengő ezer szólamú beleegyezés híján - és élvezete is azért oly leírhatatlanul szép és gazdag, mert milliók nemzésének és születésének öröklött emlékezetével telítődött.
Az igazi nagy festmények nem a múzeumokba valók. A múzeumok temetők. A képeket az éttermek, az olcsó üzletek, a benzinkutak és a férfivécék falára kell akasztani.
Szeretem a testeket, és olyan szépen akarom megfesteni, ahogyan csak tőlem telik. Érdekel, mit tudok kihozni egy figurából, hogy milyen jól tudom megcsinálni, hogy mennyire tudom megközelíteni a tökéletest. (...) Ugyanakkor a művész nagyon nagy élvezetet lelhet egy olyan alakban is, ami a kortárs mérce szerint esetleg tökéletlen.
Mindig is tudtam rajzolni. Amióta az eszemet tudom, rajzoltam, vagy festettem. Ebben az értelemben a művészet mindig természetes elemem volt.
Facebook
Pinterest