Idézetek a művészetről
A látás új fajtája abban áll, hogy ha figyelmesen nézel egy falat, amelyet mindenféle foltok tarkítanak, olyan dolgokat látsz meg, amik csak a te képzeletedben születnek meg.
Az a művész, aki azt állítja, hogy nem értették meg, szinte mindig rossz művész, akit, sajnálattal mondom, nagyon is megértettek.
Néha a zseni egyáltalán nem éteri könnyedséggel száll a művészet magasába - néha bizony húsz évig görnyed a konyhaasztalnál, mielőtt a nagy mű megérik.
Az Isten is csak egy másik művész. Kitalálta a zsiráfot, az elefántot és a macskát. Nincs igazi stílusa. Megpróbál ezt-azt kitalálni.
Gyakran megfigyeltem, hogy egy költő elvonult s magával vitte egy-egy tanya legértékesebb részét, míg a mogorva farmer azt hitte róla, hogy csak néhány vackort zsákmányolt. De hát a gazda sokszor évekig sem sejti, hogy a költő versbe szedte tanyáját, vagyis afféle láthatatlan karámba terelte, megfejte, lefölözte, a színét mind megtartotta magának, s a gazdának csupán a lefölözött tejet hagyta meg.
Az alkotóerő idomíthatatlan vadállat. Ha kushad, akkor a legveszélyesebb: nem tudhatjuk, alszik-e vagy megdöglött végleg? Ha "harap", az már megkönnyebbülés.
A szépség örök, és ezer formája lehet. A középkornak ilyen, Egyiptomnak olyan szépségideálja volt. A görögök az emberi test teljes harmóniájára törekedtek, és Raffaellónak nagyon szép modelljei voltak. De éppen úgy lehet igazi műalkotást produkálni olyan modell után is, aki rút, akár a bűn.
Hiszek a szellem szentségében és az egy és oszthatatlan művészet igazságában. Hiszem, hogy ez a művészet isteni forrásból fakad, és minden ember szívében él, akit az égi fény megvilágított. Hiszem, hogy aki egyszer megízlelte e nagy művészet magasztos gyönyöreit, az mindig odaadóan ragaszkodik hozzá, sohasem lesz képes megtagadni.
Ne próbáld soha indokolatlanul tökéletesíteni a művedet. Az első benyomás kényes, és az eredmény elmarad, ha megpróbálod makacsul javítani a részleteket. Ezen a módon élettelen kővé hűtöd le a forró vérvörös lávát. Dobd el minden skrupulus nélkül az ilyen követ, még ha rubinnak látszik is.
Az igazi műalkotást az különbözteti meg a talmitól, hogy elfelejteni nem lehet. Véremmé vált, él bennem mindhalálomig.
A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése.
Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak.
Csak a művészet az igaz. A valóságból erőszakkal, kínnal lehasított szín és forma, ami több a valóságnál. Maradandó, hihetetlen, megsemmisítő.
A művészet a magányos ember küzdelme az egész világ ellen.
Nincs félelmetesebb szenvedély a művészet szenvedélyénél. Egyre szegényebbé teszi az embert, olyannyira, hogy még pillanatnyi egyensúlya sincs életében. Sohasem lehet elégedett önmagával. Együtt jár vele az állandó kétség és bizonytalanság.