Idézetek a művészetről
Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
A kisebb kiállítási tárgyak több teret hagynak a gondolkodásnak. Az ember valamiként beléjük költözhet.
A művészek tiszteletre méltóak. Ők Isten gyermekei, akik a legnehezebb részt választották.
Az idő egy óceán, nem egy öntözőcső. A tér egy kis füst, egy felhő-foszlány. Az elméd egy repülő kígyó, ami az összes lehetőségen keresztülrepül.
A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztraktálása az életnek, hanem az élet maga.
Ha a szépművészetek akár közelebbi, akár távolabbi vonatkozásba nem kerülnek erkölcsi eszmékkel - ami általános tetszést arat - akkor csak a szórakozás célját használhatják, amire annál szomjasabbá válik az ember, mennél többször használja avégből, hogy lelkének önmagával való engedetlenségét elűzze vele; de az ember így még haszontalanabb és még elégedetlenebb lesz.
Az egyszerűség a kifinomultság csúcsa.
Lám, mennyire utánozza az élet a művészetet! És minél durvább a művészet, annál pontosabb az utánzat.
A kreativitás semmi más, mint átgondolt utánzás.
Többek közt jókora adag jellegtelenségre is szükség van ahhoz, hogy a színész feloldódhasson egy idegen gondolatban, és minden este lelket cseréljen aszerint, hogy mit diktál egy idegen egyéniség akarata vagy akár csak szeszélye.
Nem hiszem, hogy a művészetnek kellene gondolkodnia a saját társadalmi jelentőségéről. Ha a művészetnek van feladata, akkor csak az, hogy magas szintű alkotásokat hozzon létre. A magas szintű alkotás pedig nem más, mint a lét autentikus megragadása. Ha ez sikerül, annak nyilván van hatása a világra. Amikor nagy művet olvasol, hallgatsz, látsz, akkor egyértelmű: e nélkül a mű nélkül immáron nem kompakt a világ.
A legnagyobb öröm az alkotásban a felszabadult, vég nélküli játék, új utak nyitása, a harmónia és az örömszerzés a másik számára.
Azért tartjuk a művészeket, hogy közelebb hozzák hozzánk a világot.
A tudomány sosem győzhet a művészettel szemben, és a logika sosem győzhet a szeretettel szemben.
Az alkotó munka áthidalja az időt, teremtő ereje nem függ tőle. Ha kötné az idő, más korok művészete csak történelmi szempontból, kordokumentumként keltené föl az érdeklődésünket. De minket azért érdekel a művészet, mert mindenkori önmagunkra vagyunk kíváncsiak. Itt és örökké.
A honorárium kérdése teljesen mellékes. Ilyen kompozíciókat nem azért írok, hogy pénzt keressek velük, hanem belső katolikus szívbéli szükségletből.
Azok a művészek, akik megdöbbentik, elgondolkodtatják az embereket, akik valami mást, újat és furcsát alkotnak, és akiket épp ezért kinevetnek, na, pont az ő nevük marad fenn.
Úgy kell festeni, hogy a néző azt higgye: körüljárhatja a fa törzsét.
Hát nem veszed észre saját magad az összes képben, amit szeretsz? Ilyenkor úgy érzed, sugárzás hatol keresztül rajtad. Ezt nem lehet tisztán kielemezni vagy elmondani. Mit csinálsz most, ebben a pillanatban? Nézel egy képet a falon. Nem csinálsz semmi mást. És mégis, ettől érzed, hogy a világon vagy. Azt üzeni a kép: igen, most itt vagy. És igen, van a lényednek egy olyan része, amelyik mélyebb és édesebb, mint hinnéd.
A világ összes értelme és elszántsága sem képes művészetet létrehozni a tehetség szikrája nélkül.
Facebook
Pinterest