Idézetek a művészetről
Eleget éltem már ahhoz, hogy láthassak minden nyavalyás filmet, a mostaniak már mind azok remake-jei.
A művészet a formába öntött lehetetlenség igénye.
Nincs olyan művészet, mely teljes egészében elvetné a valóságot.
Nincs olyan művész, aki elviselné a valóságot.
A fotográfia az ember változó pillantása, amellyel a világra - olykor a saját pillantására - tekint.
Ne titkold el az érzéseidet, életet adnak a képeidnek.
A művész szolga, az alázatossága az ereje, ami felemeli.
A kép lényege az, hogy egészen kívül van, nincs benne semmi intimitás, és mégis hozzáférhetetlenebb, titokzatosabb, mint a lelkiismeret; jelentés nélküli, de az összes lehetséges jelentésre apellál; nincs felfedve, mégis jelen van, az a fajta jelenlét-távollét jellemzi, amely oly vonzóvá, izgatóvá teszi a sziréneket.
A művész a világból csak a művészetet, és a világot csak a művészetben látja.
A sokféleség a művészet színtere. Csak akkor szabadul fel a szellem, ha a gondolat magára hagyja, ha felismeri korlátait és tudja, hogy közel a vég.
A műalkotásban nem is a mű a legfontosabb, hanem az, hogy próbatétel elé állítja az embert: megküzdhet önnön kísérteteivel, megpróbálhat közelebb jutni saját meztelen igazságához.
Ha a világ világos volna, a művészet akkor sem volna az.
Maguk a művészek is elgyönyörködnek a naplementében, az óceán hullámzásában vagy a csillagok járásában. Így hát érdemes néha ilyen dolgokról is beszélnünk. És ha figyelmünkre méltatjuk ezeket a jelenségeket, már maga a megfigyelés is esztétikai gyönyört szerezhet.
Az olyan dolgok, mint a mágia, a film, az irodalom, a zene, a képzőművészet vagy a tánc, hihetetlen képességgel rendelkeznek arra, hogy meghaladják a társadalmi korlátokat. Ezek a dolgok összehozzák az embereket - olyanokat, akiknek szokványos esetben soha nem nyílna alkalmuk megismerni egymást.
Egy művészt gyakran csak egy másik művész tud igazán értékelni.
Facebook
Pinterest