Idézetek a művészetről
A legjobb költemények néha felfedik a szépséget azokban az egyszerű dolgokban, amiket az olvasó korábban csak úgy adottnak vett.
A színészet nem arról szól, hogy az ember beszél, hanem arról, hogy hogyan figyeli a másikat.
A művészet nem fennkölt és szent, hanem öröm; nem keresgél értéket és mélységet - úgyis megtalálja végtelen felelőtlenségében.
Ötszáz éve tanulatlan költő nem létezett, csak tanulatlan szent. Száz éve a tanulatlan költő zseni volt vagy szent. Ma sznob.
A szabály fölényes ismerete tesz képessé bennünket a szabályszegés erejének és szépségének felismerésére.
A művészet hasznos tudatmódosító, segít elviselni saját magunkat és a külvilágot. Megváltoztat bennünket, a környezetünk pedig általunk változik.
A művészetnek - lényegét tekintve - semmi köze a pénzkereséshez. A művészet, bár nem övezi hírnév, nem jár vele vagyon, a lélek gyarapításának eszköze.
A fotográfus valójában a fénnyel rajzol. Egy ember, aki fénnyel és árnyékkal írja és újraírja a világot.
A színház óriási igénybevétel, olyan, mint egy gyár, ahol az ember aláveti magát mindennek. Részese egy rendszernek, egy alkalmazott, annak minden jó és kevésbé jó hozadékával. Ez nagyon nagy áldozatokkal is jár, de egyben sokat is ad.
A jó közönség szeret és figyel. A röhögés se fontos. Azt szeretem, mikor azt hallom, hogy egy nő visító hangon mondja maga elé, hogy: ez hülye. Amikor nem is akarja ezt mondani, csak úgy kicsúszik. Akkor érzem, hogy jó vagyok.
A művész egész lelkét beleadja az alkotásba, de amikor műve teljes pompájában elkészül, ő maga ott marad szegényen és kifosztottan.
Csak egy dolog teszi az (...) életet még tűrhetővé: az a homályos, biztossá nem tehető sejtelem, hátha minden sorscsapás egy-egy hatalmas irányítója, fejlesztője művészetemnek, melynek közvetett vagy közvetlen befolyása nélkül ez nem lehetne olyanná, amilyennek a legmagasabb igények támasztása szerint lennie kellene.
Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet a külvilágból magunkba szedett impressziók - az "élmények" hatása alatt nyilvánul meg. (...) Nem tudok másképpen művészeti termékeket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredésének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, sarcasmusának megnyilatkozását.
Valakinek művei tulajdonképpen életrajznál pontosabban jelölik meg életének nevezetes eseményeit, irányító szenvedélyeit.
Gondolataim írás közben megvilágosodnak, s a kezdetben hisztérikus, összefüggéstelen impressziók végül véleménnyé formálódnak, oly tündöklő, kristálytiszta képpé, amelyhez fogható csak egy festményen látható.
Facebook
Pinterest