Idézetek a művészetről
A bűvészet nem egy megoldandó mutatványról szól, hanem a csodáról és a csodálkozásról. És ez fantasztikus dolog tud lenni.
A hatás legyen erős, ne pedig az üzenetközlés bonyolultsága kösse le a szellemi energiákat.
Ha a színész igazán felfedezi. hogy a szerep-ember is benne lakozik, az olyan csoda boldogság, hogy reszketve várja újra meg újra az esti előadást. Minden jól eltalált szerep létfenntartó-tudathasadás! S ez a valódi színészt boldogsággal tölti el. Csak a technikát lehet megtanulni.
Mesterséges szembeállításnak tartom a régi és az új színészeket. Inkább azt mondanám, hogy a jó és a jobb színészek között vannak ellentétek.
A színház mindig a társadalom tükre, fontos véleményt alkotnunk. Nem az a feladatunk, hogy nyíltan politizáljunk, hanem az, hogy a színház eszközeivel mutassuk meg, mit gondolunk a jelenről.
Az előadóművészek (...) adnak nekünk valamit, amiért sokszor 20-30 évig gyakoroltak, és hogy ez mélyebb dolog, mint amit a belépő rájuk eső részével és tapssal honorálni lehet.
Nem hiszem, hogy morál nélkül lehet művészetet csinálni.
Egy hanyatló társadalomban az igaz művészetnek is hanyatlást kell tükröznie, s ha nem akar hitszegő lenni társadalmi szerepét illetően, akkor a világot megváltoztathatónak kell mutatnia, és segítenie kell a változást.
Természetesen nincs tökéletes alkotás. Nincs művészeti termék, ami olyan éteri tökéletességet testesít meg, hogy megnyílnak a Mennyek kapui és átlép rajtuk Jézus Krisztus. Nincsen. Miért is lenne?
A színpadon keresztül is tanítok, hiszen tükröt mutatok az emberek lelkének.
A színjátszás az ösztön, a képzelet és a találékonyság keveréke. Tanulni legfeljebb a legalapvetőbb technikákat tudod.
Szerintem még mindig nem értjük itthon jól a siker-pénz-hitelesség kérdéskört. A lelke mélyén a mi kultúránk még mindig a belehaló művészt isteníti, csak az éhező, pszichiátriáról épp kikerült költőnek hiszi el, hogy igazat mond, miközben persze nem megy el a koncertjére, ha ezer felett van a jegyár. Aztán, amikor a művész tényleg belehal, akkor beindul a kulthenger.
Nem értem, hogy a mai világban hogy lehet azon sírni, hogy jaj, az igazi művészet nem kell senkinek, meg őt elnyomják. (...) Ott a zsűri 0-24-ben, meg lehet mérettetni. Csak nem szabad a befutástól semmit se várni.
Emberszerető, nagy lélek, megérti a művészet magasztosságát.
- Tudod, más vagy, amikor táncolsz... olyan nyugodt, olyan békés vagy. - Igen, mert amikor táncolok, teljesen jelen vagyok. (...) Ez egy olyan állapot, ahol minden lecsendesül, és elfelejtek minden rosszat. És az jó érzés.
Facebook
Pinterest