Idézetek a művészetről
A művészt, az előadót leginkább az a tudat tartja lázban, hogy valami fontosat, jelentékenyet, a hétköznapok élményeitől, gondolataitól és érzelmeitől mélységesen eltérőt kell közölnie az emberekkel, akik az ő meghallgatására gyűltek össze.
Szépséggel való foglalkozásra csak a gazdagok érnek rá és a koldusok, azok, akiket már szintén nem kínoznak világi gondok.
A népművészet legszebb alkotásai a legbűzlőbb nyomor színén úsznak, mint némely virág a posványon.
Művészet minden, amit jól csinál az ember.
- Hogyan szeretheti valaki a művészeket, ha a művészetet nem szereti? (...) - Hát úgy, hogy a művészek többnyire szórakoztatóbbak, mint a gavallérok. - Az igaz, de a hibáik is elviselhetetlenebbek.
A rendezők iránt türelemmel kell viseltetni. Ők a genetika áldozatai. Ha egy betörő feleségül vesz egy masamódot, a gyerekük egész biztosan a színházi világban köt ki, és tutira nem felejti el a tanítást, amit az édesapja térdén lovagolva szívott magába.
Két csoportba sorolhatjuk a színészeket: az egyik beleéli magát a szerepébe, a másiknak sikerül a személyisége bélyegét rányomni a szerepére. Ebből az utóbbi csoportból kerülnek ki rendszerint a színész-rendezők. Megragadnak egy szerepet, és összeolvasztják a saját egyéniségükkel.
Minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.
Minden művészi alkotás kockázattal jár.
Egy író nem is álmodhat csodálatosabb dolgot annál, mint hogy a barátai között is írók legyenek.
Rengeteg szeretetet kapok a közönségtől. A színész a lelkével dolgozik, kell a kedvességük, mint egy falat kenyér.
Aki semmihez sem ért és nagyon rosszul tanul, az előbb-utóbb színész lesz.
A festészet tudománya a ponttal kezdődik, majd a vonal következik. A sík a harmadik, a negyedik pedig a test, amit a síkok palástja fed.
Minden színészi alakításnak ez a titka, hogy saját magunkból kell indítani, még akkor is, ha ezek patinás, elfogadott, több száz éves, idejétmúlt, klasszikus szerepek.
Ha (...) meg akarja spórolni egy színművész, hogy a saját személyiségén átmossa a szerepet, akkor rossz lesz az alakítás.
Facebook
Pinterest