Idézetek a művészetről
Csak a rossz színész memorizálja a szövegét. A jó színész játék közben maga írja.
Ne gyümölcseiről ítéld meg a fát, se műveiről az embert; ezek rosszabbak is, jobbak is lehetnek nála.
Amikor úgy érzem, tele van a fejem mindenfélével, kezembe veszem az ecsetet, és a világ elcsendesedik.
A tudomány a legmagasabb rendű költészet ihletője.
Különös dolog a fénykép: mindig jelen időben van, mindenkit egyetlen pillanatban ábrázol, és az a pillanat soha többé nem jön el. Az utókor számára készítjük, és miközben villan a zár, önmagunk jövőbeni változatára gondolunk, amint visszatekint erre az eseményre.
A művészet számomra mindig felfedezés. Leleplezés, újraszületés, újrafeltalálás.
Tedd láthatóvá azt, ami nélküled minden bizonnyal nem lenne látható.
A világnak nincs értelme, akkor a képeimnek miért legyen?
Minden művészet csak valaminek a kifejezése.
A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell értelmének lennie.
Azt hiszem, hogy minden alaposabb nevelésben részesült ember nyugodtan beszélhet könyvekről, de semmiképpen sem festészetről és szobrászatról.
A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.
A tájkép élvezésében is az a fontos, amit az ember lelke önt bele a nyers képbe. Mindenki annyit lát, amennyit tud látni; azt látja meg kint, ami benne van, belül!
Az én magyar fajom csak a természet magyarázó utánzatának tekinti a művészetet. Nincs szükségünk rá, hogy művészek álljanak közénk és az élő természet közé. A kondás is meglátja az alföldi naplementét, a juhász is, anélkül, hogy rímbe szednék neki a szépségét.
Fényességet küldeni az emberi szív mélységébe: ez a művész hivatása.
Facebook
Pinterest