Idézetek a művészetről
Ez a lényege a festésnek. Olyannak képzelheti közben az ember a világot, amilyen szeretné, hogy legyen.
Mintha a művész a látomást szeme felszínéről vinné át a papírra anélkül, hogy belegondolna, hogy hihető vagy tudományosan helyes-e... amit a rajzoló a szemével látott és az elméjével gondolt, az egy szempillantás alatt része lesz a mi, a többiek látható világának.
A szomorú érzésekre a dalszerzésnél nincs is jobb gyógyír. Katartikus érzés, amikor sikerül egy-egy dal vagy szöveg formájában kifejezni őket.
Az évek jót tesznek a színésznek. Minél több élmény éri, annál jobb lehet.
Ha intenzíven és bátran éljük az életünket, attól többek és bonyolultabbak tudunk lenni a színpadon vagy a filmen. Ezért sem szoktam elnyomni az érzéseimet, hanem próbálom megélni őket vagy változtatni egy adott élethelyzeten. Minden változástól több leszek.
A szakmai felkészültség mellett a legfontosabb, ha valakinek igazán van mondandója. A kamunak a nyomát se szeretném érezni az előadásokon.
Egy színész csak magából dolgozhat. Meg kell keresni a lelkünknek és az agyunknak azt a szeletét, ami pont Polonius vagy épp Übü papa.
Nekem a színpad a mindenem. Minden szerepemen keresztül eljutok a fenséges érzésig, amit zeneszerzők, szobrászok, írók az alkotás örömének neveznek. Ez a legtisztább, legőszintébb öröm.
A színész vegye komolyan pályáját. Legyen szorgalmas s igyekezzék mindig tehetsége szerint játékának legjavát adni.
A színész lehet kiváló a maga korában, de 50-60 esztendő múlva, ha marad róla felvétel, már majdnem nézhetetlen.
Amikor a színész tehetsége és tudása legjavát adja minden este, amikor színpadra lép, az azért van, mert szereti, tiszteli azokat a nézőket, akik eljöttek a színházba, még akkor is, ha azok kevesen vannak. Ezt a néző érzi és megérzi, és viszonozza azt a szeretetet.
A színész bizonyos fokig kell, szeresse, de legalább el kell, fogadja a partnerét, ha ez nincs meg, nem lehet együtt játszani.
Jó színész is csak az lehet, aki jó néző is egyben.
Nagyon szeretek gyerekeknek játszani. Fogékony, nyílt közönség, és mindenekelőtt: őszinte. De talán a felnőttközönség is ilyen lenne, ha többet törődnénk azzal, hogy mit játszunk, és hogyan, a gyerekeknek. Mert ők a holnapi közönség...
Ez a csoda, ahogy egy művész a mesterség megtanulható, megismerhető fogásaival meg nem magyarázható módon, mások által megismételhetetlen jelenségként találja telibe a figurát, ez, s az örök játékosság tart a bűvkörében, amikor azt mondom: ha újra kezdhetném az életet, mindig a színpadot választanám.
Facebook
Pinterest