Idézetek a művészetről
Művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt.
Minden nagy művészi alkotásban valami örök eszme, abszolút érték ölt objektív formát. A művész is igazságkereső, mint a filozófus, csakhogy a maga módján; ő is az örök lényeget látja és ragadja meg, csak a kifejezésmódja más.
A művész alkotásában az egyedinek mindig általános jelentése is van: az egész típus képviselőjeként áll előttünk. Ezért az igazi művész sohasem utánozza és másolja a valóságot, vagyis az egyedit nem mint ilyent ábrázolja, úgy ahogy a maga egyediségében van vagy volt, hanem fantáziája segítségével akképp alakítja, ahogy a benne rejlő általános, jellegzetes, az egész típust képviselő vonások mindig jelentkeznek.
A tudós gondolkodásával a valóság szolgája, amikor alkalmazkodik hozzá, a művész a valóság ura, amikor fantáziájával parancsol neki.
Amint minden nagy filozófus egyúttal művész, éppúgy minden igazi művész egyszersmind filozófus.
A művészet annyit ér, amennyit fizetnek érte.
A műtárgypiac olyan, mint az óriáskerék - egyszer fent, egyszer lent. Egyetlen igazán el nem hanyagolható különbséggel: az óriáskerék tökéletesen kimért és mindig ugyanúgy működő szabályaival szemben itt csak ritkán tudhatjuk, hogy mikor éppen mi és főleg miért van fent, és mi lent.
Az árveréseken sokszor "nem reális" árak is születnek (már persze ha lenne egyáltalán "reális" ár, és nem éppen a (...) csúcsvásárlások befolyásolnák az egyes művek, vagy művészek értékét).
Egy műalkotás (...) csak akkor válhat státuszszimbólummá, ha az ára azzá teszi.
A műtárgyak azok közé a javak közé tartoznak, amelyeknek magas ára csak fokozza a kívánatosságukat.
Egy műalkotás értékét a kapitalista társadalomban csak akkor ismerik el, ha pénzzé konvertálhatósága szavatolható. Ezen a ponton kerülnek a képbe a galériások és műkereskedők. Ők változtatják pénzzé a művészetet. Ők befolyásolják a vágynak azt a mechanizmusát, amely a művészeti piacot mozgásban tartja.
Egy műalkotás értéke társadalmi konstrukció. A művészeti rendszerben úgynevezett kulturális tőkével rendelkező művészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. A piacon a pénzzel vagy úgynevezett gazdasági tőkével rendelkező művészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. Minthogy a galériások és kritikusok, múzeumigazgatók és gyűjtők, aukcionátorok és művészettörténészek személyes kapcsolatai révén a két rendszer szorosan össze van fonódva egymással, és kölcsönösen hat egymásra, a szavazatok az idők során ideálisan egybehangolódnak.
A művészet az utóbbi évtizedekben igen gyakran iparrá vált, és a "művészi érték" fogalma egyre elválaszthatatlanabb lett a "kereskedelmi érték" fogalmától. És éppen az új (kortárs) művek tekintetében a marketing szerepe igen sokszor - az "eladhatóság" kritériuma alapján - olyan műveket állít középpontba, amelyeknek művészi értékük alapján nem biztos, hogy ott lenne a helyük.
Valamit pontosan látnunk kell, mint a műkereskedelem egyik legfontosabb jellemzőjét: azt ugyanis, hogy ez az egyetlen olyan piac a világon, ahol a konkurenciaharc nem lefelé, hanem felfelé nyomja az árakat.
Az árverés feszültség, harc, küzdelem, ahol nem csak pénztárcák csapnak össze, hanem hihetetlenül erős egók is. Ha a vevőt elkapja a hév, olykor irreális árat is képes megadni a műtárgyért.
Facebook
Pinterest