Idézetek a művészetről
Ha az embereknek csupán pénzre lenne szükségük ahhoz, hogy kreatív életet éljenek, akkor a szupergazdagok lennének a legnagyobb képzelőtehetséggel megáldott, legproduktívabb és legeredetibb gondolkodók a világon... de hát nem azok. A kreativitás alapvető hozzávalói mindenki számára ugyanazok: bátorság, mágia, engedély, kitartás, bizalom - és ezek az elemek mindenki számára, univerzálisan elérhetők.
A normál életben, ha valamiben jó vagy és keményen dolgozol rajta, nagy valószínűséggel sikeres leszel. A kreatív erőfeszítések világában viszont előfordulhat, hogy nem így lesz. Esetleg egy rövidke ideig megízlelheted a sikert, hogy aztán soha többet ne legyen benne részed. Lehet, hogy ezüsttálcán kínálják feléd a jutalmat, miközben ugyanakkor kihúzzák a lábad alól a szőnyeget.
A kreatív siker védőszentje néha gazdag, szeszélyes öreg hölgyre hasonlít, aki egy távoli dombon álló, hatalmas palotában lakik, és érthetetlen döntéseket hoz azzal kapcsolatban, ki örökölje a vagyonát. Néha megjutalmazza a sarlatánokat, és rá se hederít a tehetségesekre. Néha kizár olyanokat a végrendeletéből, akik egész életében hűségesen szolgálták, a Mercijét meg arra a jóképű, fiatal srácra hagyja, aki egyszer lenyírta a füvet a háza előtt. Hiába igyekszünk megfejteni az indítékait, azok rejtve maradnak előttünk.
A kíváncsiság a kreatív élethez vezető út és az igazság maga. Az alfa és az ómega, a kezdet és a vég.
A művészet gyötrelmes teher és csodálatos kiváltság. A felsőbb hatalom csak a legjátékosabb állapotunkban tud végre kezdeni velünk valamit. (...) Úgyhogy nyugodj le szépen, és menj vissza dolgozni. Rendben? A benned rejlő kincsek remélik, hogy igent mondasz.
A művészetben az a baj, hogy "pontozásos sportág", egy-egy teljesítmény vagy mutatvány értéke nem magában való, hanem az elbírálók ízlésétől függ.
Egy előadás (...) nem arról szól, hogy a színészek bohóckodnak a színpadon; az egy kapcsolat a nézővel, egy közös játék, amit minden alkalommal tovább kell mélyíteni.
Rettenetesen különbözőek a nézők, mások az elvárások, és egy-egy darab nem tud mindnek megfelelni. Viszont, ha körülnézne, mindenki találna (...) olyan előadást, amely neki tetsző eszközökkel viszi színre a partitúrát.
A színészek manapság hajlamosak felsőbbrendűnek tartani magukat a szakmájuk miatt, de előfordul ez írókkal, művészekkel is. Fontos tudnunk, hogy száz évvel ezelőtt teljesen más volt egy háziorvos társadalmi státusza: sokkal jobban tisztelték. Ma már - szemben a művészekkel - egyáltalán nincs tekintélye.
A művészetnek más értéke van, mint a tömegtetszés, a művészetnek a nép tapsa nélkül kell léteznie. A művészet páncélszekrénybe zárt eszme. Láthatatlansága és elérhetetlensége, a tagadása (...) a legnagyobb értéke. Csak annak mond (...) valamit, csak azt fogja tűzbe hozni, csak annak fogja kinyitni a szemét, aki megérdemli. Ebben rejlik a művész varázsereje.
Tanuld meg a szabályokat, mint egy profi, hogy aztán úgy szeghesd meg őket, mint egy művész.
Nem szeretem azt a fajta rendezést, ahol a rendező elmondja, hogy mit akar a színészétől. A színészt nem utasítani, hanem terelni kell a kívánt teljesítmény felé, és itt komoly emberismeretre, fantáziára, pszichológiai érzékre van szükség.
Nincs soha vége egy munkának, meg soha nincs kész semmi. Illetve amikor már elkészül olyan módon, hogy tökéletes, akkor tovább nem szabad játszani azt a darabot, rögtön abba kell hagyni, mert akkor már nincs kihívás benne, akkor nincs vele dolgod már.
A színház sok mindentől megvédi az embert, hiszen mindazt a felgyülemlett feszültséget, amit hordozunk, ki tudjuk mondani, el tudjuk játszani. Nem érzem, hogy bennem marad, és mint egy fekély vagy árnyék folyamatosan követ.
A poénok csak akkor ülnek, ha a színészek hitelesen játszanak, és nem akarnak se többet, se kevesebbet nyújtani a leírtaknál.
Facebook
Pinterest