Idézetek a művészetről
Minden kép, melyet érzéssel festettek, a festő arcképe, nem a modellé.
Egy színésznek semmi más fegyvere nincs, csak a fantáziája.
Az ihlet mindig, minden tőle telhetőt meg fog tenni azért, hogy veled dolgozhasson - de ha nem állsz készen vagy nem vagy elérhető, előfordulhat, hogy elhagy és egy másik közreműködőt keres.
Amikor a művészek megkapják a géniusz címkét, elvesztik a képességüket, hogy önmagukat könnyedén vegyék és szabadon alkossanak.
Hagyd, hogy az ihlet arra vezessen, amerre csak szeretne. Tartsd észben, hogy a történelem során a legtöbb ember úgy alkotott, hogy nem csapott különösebb felhajtást a dolog körül.
Ha életben vagy, akkor kreatív személy vagy. Te is, én is és mindenki, akit csak ismersz, több tízezer évet felölelő időszak alkotóinak leszármazottai vagyunk. Dekorátorok, ezermesterek. történetmesélők, táncosok, felfedezők, hegedűsök, dobosok, építészek, kertészek, problémamegoldók és szépítők - ők a mi közös elődeink.
Ahogy öregszem, egyre kevésbé nyűgöz le az eredetiség. Mostanság sokkal jobban hatnak rám az autentikus dolgok. Az eredetiségre tett kísérletek gyakorta erőltetettnek és felvágósnak tűnnek, de az autentikusságnak van egyfajta csendes rezonanciája, ami mindig felkavar.
A legtöbb művész impulzív alkat, nem tervez hosszú távra előre. A művészek természetüknél fogva szerencsejátékosok. A szerencsejáték azonban veszélyes sport. Valahányszor valami műalkotást hozol létre, kockáztatsz. Felteszed a zsetonodat arra, hogy a befektetett idő, energia és erőforrások valamikor majd nagyban megtérülnek.
A legjobb tanároktól akarsz tanulni? Ez a szándékod? Nos, bárhol megtalálhatod őket. Ott laknak a könyvtárad polcain, a múzeumok falain, az évtizedekkel ezelőtt felvett zeneszámokban.
Az csak természetes, hogy az alkotás nem könnyű - ha könnyű lenne, mindenki csinálná, és akkor nem lenne különleges vagy érdekes.
Valahányszor arról panaszkodsz, hogy milyen nehéz és fárasztó dolog kreatívnak lenni, az ihlet sértetten meghátrál előled. Mintha az inspiráció feltartaná a kezét, miközben így szól: - Bocs, haver! Nem tudtam, hogy a jelenlétem ennyire megterhelő. Akkor én fogom a kalapom, és viszlát!
Ha kimondod, hogy örömet lelsz a munkádban, azzal közelebb húzod magadhoz az ihletet. Az ihlet hálás lesz, amikor ezeket a szavakat hallja tőled, mert az ihlet - akárcsak mi mindnyájan - nagyra értékeli, ha nagyra értékelik. Az ihlet megérzi az örömödet, és még több ötletet fog az ajtód elé helyezni jutalmul a lelkesedésedért és a hűségedért. Több ötletet, mint amennyit valaha fel tudsz használni.
Hagyd, hogy az embereknek saját véleménye legyen. Sőt, menj egy lépéssel tovább, és hagyd, hogy szeressék a véleményüket, mint ahogy te meg én is szeretjük a sajátunkat. De sose ringasd magad abba a hitbe, hogy szükséged van valakinek az áldására (vagy csupán a megértésére) ahhoz, hogy kreatív dolgokat alkoss. És ne felejtsd el - mások veled kapcsolatos véleménye nem a te dolgod.
Egyetlen épeszű módja van az alkotásnak: fel kell ismernünk és el kell fogadnunk, hogy az alkotó nem birtokolja a műve által kiváltott reakciókat. Ha az emberek élvezetet merítenek az alkotásodból, az csodálatos eredmény. Ha ügyet sem vetnek rá, az sajnálatos dolog. Ha félreértik, ne görcsölj rajta. És mi a helyzet akkor, amikor az emberek teljes szívből gyűlölik, amit alkottál? Ha leplezetlen gúnnyal támadnak rád, kétségbe vonják az intelligenciádat, becsmérlő szavakkal illetik az indítékaidat és sárba tiporják a nevedet? Csak mosolyogj rájuk kedvesen és javasold nekik - amennyire udvariasan csak lehet hogy menjenek és hozzák létre a maguk istenverte alkotását.
Az ember művészi önkifejezését továbbra is üdítően lényegtelennek tartom. Pontosan ezért imádom annyira.
Facebook
Pinterest