Idézetek a művészetről
A művészet (...) a világ megismerésének mással nem pótolható módszere.
Az egy több, mint a sok. A minőség fontosabb, mint a mennyiség.
Alkotni annyi, mint életet alkotni, és minden alkotás szavakkal kifejezhetetlen valami.
A műalkotás az egyetlen értelmezhető, átélhető valóság az élet megélésének közvetlen tapasztalatán kívül.
A múzsa tulajdonképpen az első számú ember a számtalan közül, akinek tudtára akarjuk hozni, amit leírunk. Egyfajta arkhimédészi sarokpont.
A színház szerintem egy olyan fórum, ahol mindenki érti egymást. Egy nyelven beszélünk, a színház nyelvét használjuk.
A hibátlan szövegmondás, a felkészültség, a mesterségbeli tudás mind-mind szükséges kellék, de nem sokat ér, ha a színész nem válik eggyé a szerepével.
Az embereknek szükségük van arra, hogy a filmektől némi erőt kapjanak. Példát arra, hogyan élhetnének máshogy, jobban.
Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra.
Bármit tesz is a rendező, annak a történetet és az atmoszférát kell szolgálnia.
Játszani belülről kell, nem pedig a külsőre koncentrálva.
A tánc (...) lényegében a tér betöltésének egyik formája.
Mindegyik szerepben meg lehet találni azt az örömöt és kihívást, ami élteti az embert.
Színészként nincsen jobb annál, mint amikor az ember partnere belead mindent, vállalja a kockázatot, és teljesen feltárja a lelkét.
Mondják, hogy a szobor benne van a kőben, csak le kell fejteni a felesleget. Ezt vallom én is. Egy tökéletes kört vagy egy almát, egy csendéletet lerajzolni, alkotás. Megteremteni, a nulláról felépíteni.