Idézetek a művészetről
Néha filmen kell látnunk a dolgokat, hogy igazinak tűnjenek.
Egy művész tartozik annyival magának és a közönségének, hogy próbálja felfedezni önmaga mélységeit és kutatja a lelkét azáltal, hogy időnként új anyagokat, új gondolatokat és új értelmet keres. Az igazi kockázatvállalás az lenne, ha folyton magamat ismételném.
Egy jó színész feladataihoz az is hozzátartozik, hogy javasoljon a rendezőnek dolgokat.
Minden színész főszerepeket akar játszani, ha azonban szakmailag igazán jó helyzetben van az ember, a lényeg az, hogy olyan szerepeket kapjon, amelyek örömet tudnak okozni. A jó szerep pedig nem feltétlenül főszerep!
Az igazi filmkészítés maga a vágás, ugyanis a vágóasztalon dől el, hogy mi az a filmben, ami középszerű, és mi az, ami már igazi művészet.
Az, hogy a művészet gyógyít, nem feltétlenül igaz. Van, amikor gyógyít és van, amikor beteggé tesz vagy összetör.
Nem azért lépsz a színpadra, hogy ehess, azért lépsz, hogy megegyenek.
A matematika majdnem ugyanazokat a szellemi erőket állítja sorompóba, mint amelyeket a költészet és a művészet is megkíván.
Minden színésznek az a dolga, hogy minél mélyebbre ásson a figurája lelkében.
Egy rendezőnek nem kell mindent szavakba önteni, elég, ha megvan a szükséges kapocs a színésszel.
Képtelenség ábrázolni az ábrázolhatatlant. Egyetlen dolgot tehet az ember, hogy megpróbálja művészi formában visszaadni a lényegüket.
A filmeknél a rendező az, aki igazán meghatározza egy film stílusát. Egy film valójában a rendező víziója.
A bírálatra ne válaszolj. A jó műnek még a rossz bírálat is használ, a rosszat pedig nem érdemes védeni.
Ha mindenki szereti egymást, általában gyenge és unalmas előadás születik. Ahol konfliktus van, ott pedig addig hergelik egymást az emberek, amíg kifacsarják a legjobbat a másikból.
Semmiféle vigasz nincs az utókor elismerésében.
Facebook
Pinterest