Paul Auster

A pénz felosztotta a világot nyertesekre és vesztesekre, gazdagokra és szegényekre. Ami remek felállás a nyerteseknek, de mi van azokkal, akik vesztenek?

Most először nem taglózta le a fájdalom (...); először értette meg, hogy az emlékezet valóságos hely, amelyet bármikor felkereshetünk, és hogy néhány percet a halottak között tölteni nem feltétlenül rossz, sőt hatalmas megnyugvás, boldogság forrása is lehet.

A jó jót, a gonosz gonoszságot szül, és ha jóságodat gonoszsággal viszonozzák is, nincs más választásod, mint hogy jobb legyél azoknál, akik rosszul bántak veled.

Nem fordíthatunk hátat senkinek csak azért, mert egyszer cserbenhagyott, különösen nem egy életre szóló barátság után, különösen akkor nem, ha enyhítő körülményekkel is számolhatunk.

A gondolat valóság... A szó valóság. Minden, ami emberi, valóság, és néha már azelőtt tudunk róla, hogy megtörténik, még ha nem vagyunk is tudatában. A jelenben élünk, de a jövő minden pillanatban bennünk van.

Ha nem vagy kész mindenre, nem vagy kész semmire.

Amint valaki felfedezi a másikban önmagát, nem tekinthet többé az illetőre úgy, mint egy idegenre.

Többé nem vagyok itt. Soha nem mondtam, amit te mondasz, hogy mondtam. Ám mégis, a test az a hely, ahol semmi nem hal meg. És minden éjjel a fák csendjéből, hiszen tudod, a hangom feléd tart.

A vég csak képzeletben létezik, cél, amit kitalálsz magadnak, hogy mozgásban maradj, de elérkezik a pillanat, amikor rájössz, hogy sosem érheted el.

Akkor tudjuk meg, kik vagyunk valójában, amikor feloldódunk valaki másban. Aki képes arra, hogy ne csak önmagának éljen, az találja meg önmagát. A szívünk mélyén mindannyian erről ábrándozunk.

A tények nem visszafordíthatóak, pedig az ember azt hinné. Csak mert be tudsz jutni, még nem jelenti azt, hogy kifelé is menni fog. A bejáratból nem lesz kijárat, semmi sem garantálja, hogy az ajtó, amin egy perccel ezelőtt beléptél, ott lesz akkor is, ha visszafordulsz érte.