Paul Auster
1947. február 3. — amerikai író
Mindenkinek vannak komorabb pillanatai, és beismerem, néha én is megadtam magam a rám törő magánynak és levertségnek.
Ha az ember nem látja értelmét az életnek, akkor nem nagyon törődik azzal, hogy mi történik vele.
Annyira elveszel a magad igazságérzetében, hogy attól nem látsz meg semmit magad körül. És ha nem látod azt, ami az orrod előtt van, akkor nem látod magadat, és nem tudod, ki vagy.
A törvény az törvény, és aki szembeszáll vele, az házatlan csigává változik, és élete végéig a földben dagonyázhat.
Az ember teszi, amit kell, aztán történnek dolgok. Jó dolgok és rossz dolgok egyaránt. Így megy ez. Talán megszenvedjük, de okkal, jó okkal, és aki panaszkodik miatta, annak fogalma sincs, mit jelent élni.
Az űr legkülsőbb régióiból nézve a Föld nem nagyobb egy porszemnél. Emlékezz erre, amikor a legközelebb leírod az "emberiség" szót.
Magadon kell segítened. Ha eltört benned valami, a saját kezeddel kell rendbe hoznod.
A szánalom olyan rémes, felesleges érzés - palackba kell zárni és magadban tartanod. Amint megpróbálod kifejezni, csak még jobban elront mindent.
Ha az embernek nincs, amit várjon, akár halott is lehet.
Át kell élni mindent, ami szörnyű. Minél nyomorultabb az életed, annál közelebb vagy az igazsághoz, a lét magjához.
Nincs kivételezés - minden percben tiszta lappal indulunk, ugyanúgy kitéve a sors övön aluli ütéseinek, mint a megelőző percben.
Az igazi próba, végső soron, olyanná lenni, mint bárki más. Ha ez megvan, az ember páratlan egyedülállósága nem kérdéses többé. Szabad - nemcsak másokhoz, hanem önmagához viszonyítva is.
Általában hajlamosak az életek, mint hajók a háborgó tengeren, ide-oda dobálódni. (...) Elindul valamerre az ember, félúton megtorpan hirtelen, fordul erre-arra, majd tovasodródik. Nem tudjuk, merre megyünk - elkerülhetetlen hát, hogy egészen máshol kössünk ki a végén, mint amerre elindultunk.
Az elszalasztott lehetőségek éppolyan szerves részét képezik életünknek, mint amelyekkel valóban éltünk.
Sose mondj olyasmit, amiről szíved mélyén tudod, hogy nem igaz. (...) Egy hazugságot nem lehet többé jóvátenni. Ehhez még az igazság is kevés.