Idézetek a művészetről
Nem létezik Ötletek Szemétládája, Meseközpont, Titkos Bestsellerek Szigete; a jó sztorik ötletei látszólag szó szerint a semmiből jönnek, egyenesen az üres égből vitorláznak alá: két különálló ötlet találkozik, és valami új jön létre a nap alatt. Az embernek nem az a dolga, hogy ráleljen ezekre az ötletekre, hanem hogy fölismerje őket, amikor előbukkannak.
A színház jobb lesz, ha jókedvünkben születik. Rosszkedvből nem születnek ötletek, vagy ha igen, azok nyögvenyelős, csikorgós, izzadtságos erőlködések lesznek.
Minden jó darab és jó előadás ugyanazt járja körül: hogyan is éljünk?
Az élet az esetek többségében nem alkalmas arra, hogy egy az egyben filmre vigyék. Bizonyos pontokon muszáj belenyúlni. Élesíteni kell a drámát, és mélyíteni az érzelmi részt.
A színészet nem az, amit csinálunk, hanem akik vagyunk.
Tánc közben kívül kerülünk önmagunkon. Nagyobbak, csodálatosabbak és erősebbek leszünk. Ez erő, földi dicsőség, és csak rajtunk múlik, hogy megszerezzük.
Ez a színház lényege: közös térben, közös időben megéljük önmagunkat, és azt, hogy egy közösséghez tartozunk.
Soha nem lesz művész, aki nem keringőzött a halállal.
Szeretem, ha melegből hidegbe, hidegből melegbe mozgatjuk a nézőt. Hiszen az életünk is ilyen: nincsen vegytisztán tragikus vagy komikus helyzet.
Alkotni annyit jelent, hogy a másikat oda állítjuk, ahol úgy látja a világot, ahogyan kívánjuk, nem pedig azt, hogy új világot kínálunk neki.
Egy filmnél az érzés sokkal fontosabb a logikánál.
Nem a díj az igazi eredmény, hanem ha egy jelenet jól sikerül, és ha a figurán keresztül önmagamról is tudok mondani valamit. Olyan ez, mint amikor az ember akkora őszinteséget vág valakinek az arcába, hogy senki nem hiszi el, és ez már szinte jólesik - állok a színpadon vagy a kamera előtt, játszom a szerepem, és csak én tudom, hogy bizonyos mondatok vagy gesztusok rólam szólnak, titokban elárulom magam.
A művészet azért születik, mert az embereknek szükségük van rá, nem pedig azért, mert az alkotó művész szeretne lenni.
A közönség nem csak a szerepet, hanem a mögötte lévő embert is érzékeli.
A kritikus szakmai alapon meg tudja magyarázni, hogy mi miért jó vagy rossz, de gyakran téved. A közönség sohasem tudja megmagyarázni, hogy mi miért tetszik, de a végső döntése mindig talál.
Facebook
Pinterest