Idézetek a művészetről
Amikor valakire azt mondod, "korábbi gyereksztár", akár azt is mondhatnád, "sikertelen gyereksztár".
Azért vagyok előadó, hogy adjak. Szeretetet, pozitív energiákat, hitet, erőt, reményt, bármit, amibe az emberek bele tudnak kapaszkodni, és ami jó érzéssel tölti el őket. Amivel többek lesznek, és úgy mennek haza, mintha a zsebükbe kaptak volna egy kis úti csomagot.
A közönség megérdemli, és fontos, hogy az embert is ismerje, ne csak az előadót.
Az igazi színészet valósághű, bármi is legyen a közvetítő közege.
A tánc megtanított arra, hogy tiszteljem a másfajta embereket és az ő táncukat. A tánc mindig segít, ha háborog az ember lelke, ha jó kedve van, megszűnik a világ, nem létezik más, csak a zene, a mozdulat, a megnyugvás.
A művészet úgy tud gyógyítani, hogy az életet a léttel - amitől elszakadt - újra összeköti. Erre csak a művészet képes, mert a művészet - akár alkotó az ember, akár befogadó - őrzi az ember nyitottságát.
Mindig örömteli meglepetés, ha valaki felismer, hiszen én csak végzem a munkám, fizetnek nekem, hogy színészkedjek, és ez önmagában is fantasztikus - eszembe sem szokott jutni, hogy az emberek meg is nézik, amit csinálok.
A színészet terápia.
A megbecsülés serkenti a művészeket.
Az írást nem lehet elöltetni.
Az ember a közönségét nem válogathatja meg, de a közönség megválogathatja az előadót.
Nincs rossz előadó, csak szar közönség.
Aki az ihletet hajkurássza, az fantomot kerget. Az ihlet a melóban van elrejtve, és úgy ugrik elő, mint egy születésnapi ládikából a rugóra szerelt meglepetés. Olyankor lehet örülni.
Ha az ember megőrzi a szívében a gyereket, akkor újra azzá tud válni, akár a színpadon is.
A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap.
Facebook
Pinterest