Idézetek a művészetről
Senki sem él meg a festésből. Az embernek meg kell halnia előbb, hogy meg tudjon élni a festésből. Van Goghnak, Modiglianinak, mindegyik nagy festőnek meg kellett halnia.
Van egy hely, ahol a csúfokat is ünneplik. Hol az irtózatos gyönyörű lehet. Ahol a másságot nem elutasítják, hanem kegyben részesítik. Ez a hely pedig a színház.
Ironikus módon a fénykép számomra mulandó. Tökéletesen megörökít egyetlen pillanatot, míg a festmény az örökkévalóságot.
Tudod, hogy mi a színház? (...) A megszülető gondolat. A ki nem mondott igazság, amit akkor érzel, amikor kaptál egy pofont, szerelem minden gyötrelmével.
Mindenről lehet szépen verselni, de a legszebben az szól, aki a jó embert, a jó embereket énekli meg.
A színházat a jelen visszhangja teszi átélhetővé.
A színház is olyan, mint a csokoládé. Ha az ember állandóan tejcsokit meg tejszínhabot eszik, annyira bír egy kis keserű csokoládét! Ha a néző csak happy endet lát, vágyni fog arra, hogy olyan témákat, problémákat tárjanak elé, amelyekkel ő is szembesül. Nem kell mindig keserű csoki, de az is csoki! Meg kell tanulni élvezni az ízét.
A színház olyan értéket képvisel, mint egy iskola, hiszen nemzedékek nőnek fel benne, akik később színházbarátok lesznek. Ez nem csak azt jelenti, hogy előadást néznek, hanem azt, hogy kulturált emberekké válnak.
Az amatőr akkor ír, amikor kedve van hozzá; a profi akkor is, ha nincs.
Ha mi, állampolgárok nem támogatjuk művészeinket, akkor feláldozzuk képzeletünket a durva valóság oltárán, s végül már nem hiszünk semmiben, és értéktelen álmokat álmodunk.
A közönség meghálálja, ha hiteles és igényes vagy.
Mint a szabadságnak, a művészetnek is ára van.
A színészet lényege a hiteles hazugság.
A némafilmek eltűnésével egy teljes nyelv elveszett.
A férfi alkot, a nő ihlet.
Facebook
Pinterest