Makszim Gorkij

Szeressétek a könyvet, a tudás forrását, mert csak a tudás segítségével válhat belőlünk erős lelkű, becsületes, okos ember, aki igazán szereti embertársait, tiszteletben tartja munkáját és szívből tud gyönyörködni szünet nélküli alkotó munkásságának pompás gyümölcsében.

Minden az emberben, minden az emberért! Csak az ember létezik, minden egyéb csak az ő kezének és agyának alkotása.

Miért lenne jó az, ha valamit, amit szerettél, elfelejtesz... amit szeretünk, abban a lelkünk van.

Sose közeledj úgy senkihez, hogy az gondold, több benne a rossz, mint a jó. Gondold, hogy több a jó, és akkor úgy is lesz. Az emberek azt adják, amit várnak tőlük...

Semmi se óvja meg jobban az embert az idegenben, mint a szeretet, amely visszahív a haza ölére.

Az asszonyszív akkor bírja a legjobban a mulatságot, munkát, szerelmet, ha már megpróbálta az élet: az életet pedig igazán csak a harmincadik után ismeri meg.

Mindenről lehet szépen verselni, de a legszebben az szól, aki a jó embert, a jó embereket énekli meg.

Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani.

A szerelem is olyan, mint az állat: ravasz, leleményes.

Az igazi szerelem (...) szíven üt, mint a villám, és néma, mint a távoli villám.

A szeretet növeszti legerősebbre a szárnyakat, úgy száll a legmagasabbra az ember.

Az emberek sokkal inkább ostobák, mint gonoszak. Csak azt látják, ami közel esik hozzájuk, amit már most megszerezhetnek. Pedig ami közel van az mind olcsó... az a drága, ami még távol esik.

Mindenki ki akar válni a többiek közül, mert attól fél, hogy elveszti, hogy nem látja meg önmagát a tömegben.

Csak a kutyák szeretnek féltékenység nélkül. Láthatod te is: drámáknak, regényeknek, mindennek féltékenység az alapja.