Makszim Gorkij

Az ünnepnapokat az ember maga állapítja meg önmagának. Az élet: széplány. Ajándékokat, szórakozást, mindenféle mulatságot követel; élni élvezettel kell. Mindennap lehet találni valami örömöt.

Az élet csak azt kívánja az embertől, amivel már rendelkezik. Világos, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanarra törekszik: a tökéletes nyugalomra.

Az emberek nem vaktában várják a holnapot, hanem a tegnap tapasztalataival; mindenki így él.

Senki sem érti, hogy mi a romantikus természet (...). Valami, ami a szépséget szolgálja, mint a paróka a tar fejen; vagy az elővigyázatosságot, mint álszakáll a szélhámoson.

Az emlékezetet ki kell pusztítani az emberekből (...). Tőle nő a gonoszság. Így kellene lenni: éltek egyesek, meghaltak, és minden gonoszságuk, és minden butaságuk velük együtt felfordult. Mások születtek; semmi gonoszra sem emlékeznek, de a jó emlékezetükben van.

Az igazság az, ha a lélek tele van, semmi többet nem kívánunk.

Vannak olyan buta-bölcs asszonyok, akik úgyszólván vakok arra a szemükre, amely a rosszat észreveszi.

Amit az ember józan állapotban gondol, részegen kikotyogja.

Nem, ez a szív nem hisz már a vágynak, S nem bántja már elmúlt zűrzavar...

Imádlak. Halálosan szeretlek. Három dolgot szeretek halálosan: téged, a savanyúságot és az igazságot. Ha lélekről van szó: az igazságot!

Ha nem követtél el bűnt, nincs mit megbánnod, de ha nem bánod meg bűneidet, nem üdvözülsz. Mosd meg a lelked! Fürdőbe járunk, testünket mossuk? Hát a lélek? A lélek is fürdőt kér.

A szavakat alaposan meg kell érteni. Egyiktek is, másiktok is gyakran mondja ezt: "végül". Szép, kerek szavacska. Pedig vége nincsen semminek!