Justina Chen Headley

A jó álomhoz az kell, hogy a kétségek elüljenek és a remény virágozzon.

Csak egy jó tanács: ha önmagad elől menekülsz, ne nézz tükörbe.

A halál elkerülhetetlen, élj meg minden napot úgy, mintha az utolsó lenne.

Elnevettem magamat. Egyszerűen nem bírtam ki, bár fájt minden arcizmom. Amikor abbahagytam a nevetést, álltam tekintetét. Pillantása lehámozta rólam az évek során felötlött védelmi álarcaimat, a tagadást, a titkokat, a kötelező sminket, a hamis mosolyokat.

A tökéletlenségeinkkel együtt vagyunk érdekesek, emlékezetesek.

Mindenkinek adódik egy olyan pillanat az életében, amikor választás előtt áll. Amikor tudja, hogy lesz Előtte és Utána, és az a bizonyos pillanat a vízválasztó.

Az eltévedés is felfedezőút.

Azok a művészek, akik megdöbbentik, elgondolkodtatják az embereket, akik valami mást, újat és furcsát alkotnak, és akiket épp ezért kinevetnek, na, pont az ő nevük marad fenn.

A Valódi Szépség mindennel összeköt. A jelenlétében tiszta leszek, mintha meleg fürdőt vettem volna, és utána jobban megbecsülök minden színt, formát, látványt, ami elém tárul.

Olyan egyszerű tétlennek maradni. Minek változtatni valamin, ami nagyjából rendben van? Így jutunk odáig, hogy elhisszük, hogy minden nagyjából rendben van, amikor egyáltalán semmi sincs rendben, és összetévesztjük a nyafogást a megoldással, a halogatást a megfontoltsággal.

Az egyik barátnőm pszichoterapeuta. Ő úgy gondolja, akkor csalódnak egymásban a párok, ha elvárásokat támasztanak egymással szemben. Én nem értek egyet ezzel. (...) Nem arról van szó, hogy például gyémántos nyakláncot várnék, és egy doboz csokoládét kapok. Hanem arról, hogy kiállunk egymás mellett, támaszkodhatunk egymásra. Ennyit csak el lehet várni a másiktól egy kapcsolatban?

Néha szenvedéllyel, megszállottan kell a térképet tanulmányozni, hogy láthassuk, merre tartunk, merre tartottak az előttünk járók. Hogy megjegyezzünk minden akadályt és veszélyt. Shakespeare ezt a megszállottságot hívta térképészkedésnek.

A szépség megérint. Nem arra inspirál, hogy megfeledkezz magadról, épp ellenkezőleg. (...) Összeköt a mindenséggel, elgondolkodtat, hogy milyen csodálatos is együtt létezni az emelkedett dolgokkal. Mint például egy napfelkelte, a tiszta kék ég, egy különleges üvegdarab. És hirtelen (...), hirtelen mintha megvilágosodnál, hogy a világban sokkal több van, mint te magad, a terveid, a lényeged.