Liszt Ferenc
1811. október 22. — 1886. július 31. zenész, zongoraművész
Ha tanítasz, add meg növendékeidnek a legteljesebb szabadságot; azt a különös fajta szabadságot, amely arra kötelezi a noviciust, hogy a tökélyre törekedjék. A tanítás-tanulás: istentisztelet. Csak salaktalan ruhában és salaktalan tudással jelentkezhetsz.
Fantázia nélkül nincs művészet, nincs tudomány és kritika sem.
A honorárium kérdése teljesen mellékes. Ilyen kompozíciókat nem azért írok, hogy pénzt keressek velük, hanem belső katolikus szívbéli szükségletből.
A művészet az emberben és a természetben megnyilvánuló rejtelmesnek, isteninek érzéki visszaadása.
Mit akarok? Mi vagyok? Mit követelek a természettől? Minden ok rejtett, minden vég megbízhatatlan; minden forma végtelen, minden tartalom határos... érzem, hogy létezem, csak azért, hogy fékezhetetlen vágyakban felemésszem magam, hogy átadjam magam egy fantasztikus világ csábításainak, s azután érzéki varázsba ejtő játékai alatt megtévesztve összetörjek.
Nem lehet más igényem, csak hogy a művészet és a magyar hon jóakaratú, buzgó szolgája legyek.
A zseni kötelez.
Minden művészet egyazon forrásból ered.
Érezni és gondolkozni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye.
Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy - bizonyos számító ész is.
Megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni: szükséges műveletek - bizonyára azok. De aztán el kell határoznunk magunkat, s cselekednünk kell, anélkül hogy sokat törődnénk, honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak.